Igazán megismerni Krisztust

„Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához.”

Filippibeliekhez írt levél 3. fejezet 10. vers

Igazi dzsungelharcos lehetsz te is! - Állt a hirdetésben, és tényleg. Ahogy felvettem a VR szemüveget egyből ott találtam magam egy titokzatos, egy árnyakkal teli esőerdő mélyén. S nem kellett sokat várni, jöttek a különböző vadállatok, pókok, kígyók, jaguárok, melyeket hol lekuporodva kikerültem, hol pedig a kezemben levő botokkal tettem ártalmatlanná.

Mindezért nem kellett Dél-Amerikába utazni, a küzdelmek során a virtuálisan szerzett sebek a valóságban nem fájtak, nem véreztek, nem lettem koszos, nem szakadt el a ruhám, még meg sem izzadtam.

S bár az eredménytáblázat szerint sikerült 2. szintű dzsungelharcossá válnom, úgy vélem, hogy a valóságban tán 10 percig se bírnám. Nem tudnám, hogy melyik növény ehető, melyik nem. Simán elnyelne a mocsár, egy anakonda, vagy egy aligátor.

Virtuális világ, virtuális élmény, virtuális jutalom? Ez nem játék! Ez a valóság! Ez a látszólagos kereszténység, mely számára Jézus és az Ő követése csupán egy külsőségekkel teli szombati istentisztelet élménye és nem a hétköznapok tapasztalata, nem a megélt valóság, nem a felvállalt, bizonyságtevő krisztusi élet.

Pál apostol vallomása ma azt üzeni: Ha szeretnéd valóságosan megismerni Jézus életét, ha szeretnéd valóságosan megismerni a jellemvonásait, ha szeretnéd valóságosan megérinteni az Ő kezét, akkor neked is le kell tenned a VR szemüveget, nem élhetsz tovább önmagadért.

Ki kell nyitnod az ajtót és azt kell tenned, amit Ő tett. Valósággal megkeresni az elveszettet, tényleg sírni a síróval, örülni az Örülővel, táplálni az éhezőt, szeretni és szolgálni még az ellenséget is. És ha kell, akkor szenvedni és meghalni az Ő nevéért.

Ismerd meg Őt! Légy valódi keresztény! Légy valódi tanítvány!