Lehet szeretettel és Isten nélkül?

„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.”

Szeretve gyűlölködni és gyűlölködve szeretni. Más a sorrend, de az üzenet ugyanaz: szeretet nélkül, vagyis Krisztus nélkül cselekedni.

Az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy alkalmazni tudjuk azt a jézusi alapelvet, amely a következőként hangzik: „Szeressétek ellenségeiteket” (Mt.5:44) illetve „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Mk.1231). Alaposan fel van adva a lecke. Szeretni azt, aki bánt, ugyanakkor szeressem a másik embert úgy, ahogy magamat szeretem, vagy ahogy szeretném, hogy engem szeressenek. Pál apostol nem véletlen mondja a fenti mondatokat a gyülekezet tagjainak. Gyakorlatilag egy felszólítást intéz feléjük, hogy tartsanak önvizsgálatot. A negatív dolgok elterjedtek a közösségen belül és az apostol szerette volna felnyitni a szemüket, mégpedig rávilágítva arra, hogy Jézus milyen lelkülettel és viselkedéssel fordult az emberek irányába. Vajon meg van-e a közösségben a jézusi lelkület? Vajon használják-e Krisztus alapelveit és ami még fontosabb, látszik-e, hogy Krisztus a közösség Ura? Pál úgy fejti ki gondolatait, hogy szavaiból azt sejthetjük, mindaz, amit felsorol ismerős a közösségnek, de az alkalmazás döcögős kissé. Van vigasztalás Krisztusban, van szeretetből fakadó figyelmeztetés és ezek fényében jelen van a Lélek a közösségben. Van irgalom és könyörület és mivel ezek létező érzések, úgy kellene cselekedni, ahogy Krisztus példát adott.  Szomorú, hogy ezek az elvek a kukában landolnak és sajnos nem csak Pál idejében...

Vigasztaljunk úgy, ahogy Krisztus tenné és ne úgy, hogy közben hibáztatjuk a bánatos lelkűt. Figyelmeztessünk, de ne törjünk pálcát a másik ember felett, mert nem vagyunk az Úr helyében és nem látjuk a teljes képet. Forduljunk úgy a másik emberhez, hogy imádkozunk Isten vezetéséért és ne úgy támadjuk le, hogy saját elgondolásunk és akaratunk vezérel. Helyezzük a másik embert magunk elé és ne ilyen-olyan okokból, ne valamiért cserébe, hanem azért, mert „aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld.11:25).

Gyakoroljuk az igazi szeretetet és támogassuk egymást! Legyünk egymás öröme, ahogy Krisztus tanította.

Áldott napot!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Isten terve

A meghallgatott ima