Lehet szeretettel és Isten nélkül?
„Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből
fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és
könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok:
ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.”
Szeretve gyűlölködni és gyűlölködve szeretni. Más a sorrend,
de az üzenet ugyanaz: szeretet nélkül, vagyis Krisztus nélkül cselekedni.
Az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy alkalmazni tudjuk
azt a jézusi alapelvet, amely a következőként hangzik: „Szeressétek
ellenségeiteket” (Mt.5:44) illetve „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Mk.1231).
Alaposan fel van adva a lecke. Szeretni azt, aki bánt, ugyanakkor szeressem a
másik embert úgy, ahogy magamat szeretem, vagy ahogy szeretném, hogy engem
szeressenek. Pál apostol nem véletlen mondja a fenti mondatokat a gyülekezet
tagjainak. Gyakorlatilag egy felszólítást intéz feléjük, hogy tartsanak
önvizsgálatot. A negatív dolgok elterjedtek a közösségen belül és az apostol
szerette volna felnyitni a szemüket, mégpedig rávilágítva arra, hogy Jézus milyen
lelkülettel és viselkedéssel fordult az emberek irányába. Vajon meg van-e a
közösségben a jézusi lelkület? Vajon használják-e Krisztus alapelveit és ami
még fontosabb, látszik-e, hogy Krisztus a közösség Ura? Pál úgy fejti ki
gondolatait, hogy szavaiból azt sejthetjük, mindaz, amit felsorol ismerős a
közösségnek, de az alkalmazás döcögős kissé. Van vigasztalás Krisztusban, van
szeretetből fakadó figyelmeztetés és ezek fényében jelen van a Lélek a közösségben.
Van irgalom és könyörület és mivel ezek létező érzések, úgy kellene cselekedni,
ahogy Krisztus példát adott. Szomorú,
hogy ezek az elvek a kukában landolnak és sajnos nem csak Pál idejében...
Vigasztaljunk úgy, ahogy Krisztus tenné és ne úgy, hogy
közben hibáztatjuk a bánatos lelkűt. Figyelmeztessünk, de ne törjünk pálcát a
másik ember felett, mert nem vagyunk az Úr helyében és nem látjuk a teljes
képet. Forduljunk úgy a másik emberhez, hogy imádkozunk Isten vezetéséért és ne
úgy támadjuk le, hogy saját elgondolásunk és akaratunk vezérel. Helyezzük a
másik embert magunk elé és ne ilyen-olyan okokból, ne valamiért cserébe, hanem
azért, mert „aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld.11:25).
Gyakoroljuk az igazi szeretetet és támogassuk egymást! Legyünk
egymás öröme, ahogy Krisztus tanította.
Áldott napot!