Isten a te oldaladon áll!
Ki ne került volna már közülünk nehéz helyzetbe? Ez időnként
azért történik így, mert hibáztunk vagy rosszat tettünk, máskor mások okozzák a
fájdalmas tapasztalatokat. És természetesen együtt is összehozhatjuk a
problémákat.
István, akit az első keresztény vértanúként tartunk számon,
azért került bajba, mert bátran vállalta a hitét. Hitt abban, hogy Jézus
Krisztus Isten Fia, és az ő Megváltója is. Egyértelmű állásfoglalást kértek
tőle egy, a hitét érintő kérdésben, és ha hallgatott volna, az a hite
megtagadása lett volna, ezért határozott, bár elég kemény szavakkal válaszolt a
kérdésre. És bajba került, meg akarták kövezni. Ekkor kapott egy látomást,
ahogy azt olvastuk az idézett bibliai versben. Ez volt az, amiből István
bátorságot merített. Mert az, amit látott, számára, mint az ószövetségi
írásokat ismerő ember számára azt jelentette, hogy az Emberfia ítéletre készül,
és kész cselekedni érte.
Az egyik leghíresebb zsidó rabbinak, Hillélnek
tulajdonítanak egy mondást, miszerint „Még ha az elnyomónak igaza is van, Isten
mindig az elnyomottak oldalán áll.” És ha végig gondoljuk azt, hogy maga Jézus
hogyan viszonyult a bűnösökhöz, akiket bántottak vagy megaláztak, akkor úgy
tűnik, igaza van a rabbinak.
A dolgok nem mindig sikerülnek úgy, ahogy mi szeretnénk. A
legjobb igyekezettel is követünk el hibákat. De ha nem szándékosan teszünk
rosszat, és bántanak érte, akkor Isten a mi oldalunkon áll! Ha pedig ártatlanul,
a belé vetett hit miatt történik ez, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ahogy
István esetében is volt, Krisztus ítél: minket felment, a bántókat elítéli; és
kész cselekedni értünk. Hogy ez a cselekvés pontosan mit jelent, azt bízzuk rá:
van úgy, hogy azonnal, vagy rövid időn belül beavatkozik, de az is
megtörténhet, hogy mint István esetében is, majd a második advent idején, a
feltámadáskor válik nyilvánvalóvá az, hogy közbelépett, a mi oldalunkon. És
gondoljuk csak el: van annál fontosabb, hogy Krisztus kiáll értünk? Merítsünk
ebből erőt a nehézségek idején!
