"Nincs más választásom!"
"De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!"
Józsué könyve 24. fejezet 15. vers
"Nincs más választásom!"
Ez itt az önvallomás helye:
Keresztény közösségekben nőttem fel. A szüleim keresztények, sőt, a szüleim szülei (és ki tudja, hány generációig mehetnénk vissza) is keresztények voltak. Csecsemőkorom óta hallom a Biblia legszebb történeteit, kisgyermekként Dávid csodálatos tetteivel keltem és Jézus gyógyításaival keltem és feküdtem. Minden hétvégét a gyülekezetben töltöttem, számtalan gyermekfoglalkozáson vettem részt, temérdek igehirdetést hallottam (és körül-belül háromszor ennyit nem, mert játszottam, ettem, rajzoltam, vagy aludtam közben). Mondhatni predesztinálva voltam arra, hogy én is keresztény legyek.
Aztán valamikor 18-20 éves korom környékén fordulóponthoz érkezett az életem. Nem volt nagy krízis, nem volt világot átformáló találkozás, egyszerűen csak elkezdtem gondolkozni: tényleg kell ez nekem? A hétvégi koránkelés, a liturgikus alvás, a sokszor üres, vallásias gyülekezetbe járás? És mi van akkor, ha ez mind csak félreértés? Mi van akkor, ha az orromnál fogva vezetnek, és Isten nem is létezik? Mi van akkor, ha létezik, csak az Isten nem az az isten, akit én keresni próbálok? Döntenem kellett, hogy keresztény akarok lenni, vagy sem — Isten mellett akarok élni, vagy sem. És ez nem csak filozófiai kérdés! Ez a kérdés mindent eldönt!
Mindig van lehetőséged választani! Ha téged is környékeztek már meg hasonló kérdések, ne aggódj! Ezek természetesek és szükségesek: mindenkinek döntenie kell, hogy mit szeretne az életében. Én is megtettem, döntöttem, és Józsuéval együtt elmondhatom: én és az én házam népe az Urat szolgáljuk. Azért, mert így döntöttünk!
Kérdezz, gondolkodj és döntsd te is jól! Mindig van lehetőséged választani.
