A legsötétebb óra
„Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.”
Pál levele a rómaiakhoz 8.fejezet 18.vers
Mindig ámulattal figyeltem a csillagokat az éjjeli égbolton. Emlékszem, gyermekként gyakran előfordult, hogy a nyári estéken nagyszüleim kertjében a tiszta égboltot csodáltam és újra és újra lejátszottam a történetet, amelyet nagypapám mondott egy távoli országról, ahol a Jóisten él és ahová minket is elvisz. Arról is volt szó ezekben a történetekben, hogy mielőtt ez a nagy találkozás eljönne, néhány eseménynek meg kell történnie és bizony nem mindegyik boldog és vidám.
Az élet olyan, akár az éjjeli égbolt. A Hold és a csillagok fénye beragyogja az eget és ha kellő ideig vagyunk a sötétben és nincs egy felhő sem az égen, akkor egész jól kivehetők a körülöttünk lévő világ formái. Megtanulunk a sötétben tájékozódni és arra hagyatkozni, hogy a Hold világa mutatja az utat. Viszont ahogy hajnalodik, egyre sötétebb lesz. Mielőtt felkel a Nap, van egy kis idő, amit a nagy sötétségben töltünk. Nem tudjuk, hogy mi történik körülöttünk és nem tudjuk, hogy meddig tart. Csupán egyetlen dolgot tudunk: hamarosan felkel a Nap és fényben láthatunk mindent.
Teljesen rendben van, ha most úgy érzed, hogy nem látod a kiutat. Előfordul, hogy nem értjük életünk történéseit, nem tudjuk, hogy Isten miért enged meg dolgokat az életünkben és miért nem tesz semmit. Nem látod a körülötted lévő világot, csak bolyongsz a sötétben és várod, hogy végre felkeljen a Nap. Pál apostol úgy ír erről, hogy „most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre”. (1.Kor.13:12)
Történjen most bármi az életedben, legyél akár a legsötétebb órában, hidd el, hogy közel a világosság. Amikor körül nézel és nem látsz semmit, gondolj arra, hogy a legsötétebb, legkilátástalanabb időszak mindig magában hordozza a világosság reményét! Isten megfogja adni a választ minden kérdésre és világosságot fog hozni az életedbe, csak tarts ki!
Áldott napot!
