Mit látsz? Milyen a szemed?
"Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek."
Példabeszédek könyve 22. fejezet 9. vers
Mit látsz? Mi az amit észreveszel? Mire figyelsz? El sem hinnéd, mennyire meghatározza mindez a személyiségedet és viszont. A személyiséged határozza meg azt leginkább, hogy mit veszel észre, mire figyelsz.
Egy történet szerint New Yorkban egy indián azzal bizonyította igazát, hogy az embereknek mennyire fontos a pénz, hogy az egyik legforgalmasabb helyen, a Time Squeren, a legnagyobb zajban eldobott egy marék aprót. A járókelők az autók dübörgése ellenére is azonnal meghallották a pénz csilingelését és szemükkel keresték, hogy hová gurultak a csillogó érmék.
Amikor először hallottam ezt, szomorú lettem. Mennyire anyagiasak vagyunk mi, emberek! Valóban ennyire ilyenek lennénk? Keresztényként azonban pontosan azért szeretem olvasni a Bibliát, mert megértettem, megtapasztaltam, hogy képes megváltoztatni a gondolkodásmódunkat. Az újszövetségben Pál apostol az, aki komoly tanítást ad arról, hogy szemlélés által megváltozhatunk. Ha arra figyelünk, ami szép, ami tiszta, ami jóhírű, ami erényes, ami igaz - akkor a jellemünk is fejlődhet.
Számunkra, hívő emberek számára nincs nagyobb példakép Krisztusnál. Ő az a bibliai személy, akit még a hitetlenek is elismernek, mint kedves, irgalmas, jóságos embert, akire érdemes figyelni. Hogy miért? Mert egész élete szolgálat volt az emberek iránt. Gyógyított, segített a bajba jutottakon, irgalmas volt az elesettekkel. Hogyan lehetett ő annyira jó? Gondolkodtál már ezen? Miért tudta észrevenni a nyerészkedő, fán elbújó Zákeusban az adakozó, bűnbánó embert? Hogyan látta meg a menydörgés haragvó fiai között a szeretett tanítványt? Minden bizonnyal a jelleme, az emberekhez való hozzáállása vezérelte mindebben.
Légy azért te is könyörületes! Járva - kelve a világodban vedd észre, azokat, akiken te segíthetsz! - erre hív a példabeszéd ma reggel. Tedd a szemed irgalmassá! Azt lásd meg, ami igazán fontos és ez a másik megsegítése. Ha így teszel, tiéd lesz az áldás: Nem leszel sohasem egyedül! Nem számít honnan jössz, ki vagy, csak az, ami vezérel téged és megtalálod, amire valóban szükséged van.
Egy kedves, mai költőm, Tihanyi Tóth Kinga így ír erről "Hozzátok tartozom" című versében:
"Nem tudom,
hogy honnan
léptek hozzám,
ti emberek,
akikhez tartozom.
Énmellettem sétáltok
az utcán,
énmellettem ültök
a buszon,
rám néztek a boltban
meg a téren.
Közünk van egymáshoz,
csak azt tudom.
Itt van a vár
és itt van a híd,
Itt van a sziget,
itt van a liget,
miénk a Duna,
miénk a jövő,
miénk a járda,
a régi macskakő,
de a legfontosabb
mind közül:
Az ember.
Fontosabb a lélek,
mint a tenger,
vagy a tó, meg a friss
puha hó,
s bármi a földön, mi
szemmel látható!
Nem érdekel,
honnan léptek
hozzám,
ti emberek,
akikhez tartozom!
Nem kérdem, hogy
hova köt a hited,
nem érdekel
„kutyabőr,” faladon!
Nem fontos, hogy
ugyanúgy gondoljuk,
nem baj, hogyha
más az életed.
Tettek nélkül
mindhiába, minden!
Vitatkozni
mindenen lehet...
Addig amíg
érdekelnek mások,
addig amíg
bármi jót teszel,
addig amíg
segítesz a bajban,
addig nekem
értékes leszel!
Későre jár,
egyedül az utcán,
hazafelé,
halkan lépdelek,
sóhajtom az égbe:
Boldog évet,
sok örömöt,
nektek, pestiek!
Nem tudom,
hogy honnan
léptek hozzám,
s hogy mik vagytok,
egyremegy, hagyom.
Csak azt tudom,
kik jót akartok
másnak,
ti emberek,
hozzátok tartozom."
