Ép lélek ép testtel
“Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.”
Hallottam már azt a mondatot elég sokszor, hogy “lélekben veled vagyok”. Ez sokszor csak annyit jelent, hogy nem tudok elmenni valahova, de azért magamat megnyugtatom, hogy valahogy mégis kapcsolódok. Persze van, amikor ténylegesen empátiát jelent, és azt üzeni, hogy részese szeretnék lenni valaminek, de fizikailag nem tudok jelen lenni. Bárhogy is, a lelkem mindig velem tart.
Amikor János írja a levelét, Gájuszt megszólítva egy jó kívánsággal kezd. A levél nem hosszú, néhány mondat, de megismerünk belőle három embert. Gájuszt, a vendégszeretőt, a szeretetteljest, Démétrioszt, aki mellett bizonyságot tesznek, és Diotréfészt, aki törtető, rágalmazó.
Most Gájusz számunkra a fontos. Egy olyan ember, akiről rosszat nem tudunk. Aki nyugodt, mindenkit elfogad és szeret. Éppen ezért azt mondja János, hogy jó dolga van a lelkének. Az ő lelkét Isten táplálja, ezért jó dolga van.
Bárcsak az emberek ugyanezt kívánnák nekünk is! Milyen jó lenne, ha mindenki úgy ismerne bennünket, mint akinek a lelke egészséges, jól fejlődő! Ha csak a tested egészségével kell foglalkozni, az már fél siker.
Engedd Istennek, hogy táplálja a lelked! Engedd, hogy segítsen növekedni! Nála jó dolga van a lelkednek.
