Ismered a szivárvány üzenetét?
„Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök. Amikor felhővel borítom be a földet, és feltűnik a szivárvány a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségemre, amelyet veletek és minden élőlénnyel kötöttem, amely testben él, és nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására. Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön."
Olyan különleges számomra, hogy Isten úgy beszél a szivárványról, mint aminek segítségével önmagát emlékezteti irántunk való kegyelmére. „Akkor visszaemlékezem szövetségemre… látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre…” Felénk áradó tapintatot, gyöngédséget és szeretetet érzékelek ebből. Mi vagyunk, akik eltértünk az élet törvényétől, akik a lázadás oldalára álltunk. Nekünk van szükségünk a kegyelemre, mégis ránk jellemző, hogy szem elől tévesztjük Isten szeretetét, irgalmasságát. Hányszor ijedünk meg attól, hogy Isten elhagyott minket, vagy már nem szeret bennünket, elfogyott a türelme. Minket kell emlékeztetni Isten irgalmasságára és hűségére! Számomra a fenti szavak egy felhívás: ahogyan Isten ígéretet tett arra, hogy amikor a szivárvány megjelenik, ő visszaemlékezik ígéretére és szövetségére, úgy tegyek én is ígéretet arra, hogy amikor a szivárvány megjelenik, akkor visszaemlékezem Isten kegyelmére és ragaszkodással válaszolok a szeretetére.
Akár a szivárvány megjelenése nélkül is megtehetnénk ezt minden reggel, nem?
