A második
Valahol itt kezdődött. Hogy mi tudjuk jobban. Jobban, mint
az Úristen, és nekünk nincs rá szükségünk. Elhittük, amit a kígyó el akart
velünk hitetni, hogy lehetünk a saját magunk urai, és megtudhatjuk Isten nélkül
mi a jó és mi a rossz. Szörnyű nagyot buktunk, és borzalmas következményei lettek
annak a gyümölcsnek.
Fellázadtunk, megtört a kapcsolatunk a Teremtővel, és ott
kellett hagynunk az Édent. De Isten nem hagyott minket magunkra. Reményt adott
nekünk ellenségeskedést rejtve a szívünkbe, ami küzd a gonosz ellen, és megígérte,
hogy eljön majd az asszony Utódja, aki helyreállítja azt, amit mi elrontottunk.
Helyreállít minket.
És Ő eljött. Mert Isten állja a szavát. Szeretetből
teremtett minket, és nem hagy elveszni. Krisztus megszületett emberként, olyan
lett, mint egy közülünk, és valóra váltotta a remény üzenetét.
Ahogy felgyullad ma a második gyertya, emlékezz arra, mit
tett Jézus értünk! A remény lángjába nézve emlékezz győzelmére, arra, hogy
mindezt érted és értem szerezte meg! Mi voltunk a cél, a megváltásunk, hogy „megkeresse
és megtartsa az elveszettet” (Lukács 19:10). Hogy a szívedben újra helyet
kaphasson Isten, és végre ne a magad feje után rohanva éld az életedet a
szakadék szélén.
Ő meg akar menteni téged egy minőségi létre, ami észreveszi
a másik embert és szeretettel fordul felé. Ami engedi, hogy egy nálánál
bölcsebb vezesse, mert Ő tudja igazán, mit rejt az érem túloldala. Életet, ami
Isten kezében van elrejtve. És egy új szívet, ami találkozott Vele.
