Szeretet, félelem nélkül
„És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.”
(János apostol első levele 4. fejezet 16-18. vers)
Egy történet, két kérdés:
Robert L. Thornton, amerikai bankár, Dallas volt polgármestere visszaemlékezéseiben a következőt írta: Sohasem felejtem el, azt, amikor egyszer a szüleim nem tudtak valamin megegyezni, édesapám hirtelen felugrott az asztaltól, fogott két papírlapot és azt mondta édesanyámnak: „Rendben, akkor most soroljunk fel mindent, amiben nem értünk egyet a másikkal.”
Édesanyám elkezdett írni. Apám figyelte pár percig, majd leült és ő is írt. Ahányszor édesanyám írt valamit, édesapám is úgy tett. Végül, mikor befejezték a jegyzetelést, édesapám azt mondta: „Most cseréljük ki a panaszainkat!” – Ahogy kicserélték egymás lapjait és édesanyám ránézett apám listájára könny szökött a szemébe. A lapon csak egy szó állt többször egymás után: Szeretlek, szeretlek, szeretlek…
1. Mit gondolsz, mi áll a neved mellett a mennyei könyvben?
2. Van bátorságod ahhoz, hogy te is ezt tedd, amikor bántanak?
