Próféciák félelem nélkül
“Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.”
A prófétálást és a jóslást rendszerint összekeverjük, pedig egyáltalán nem mindegy, hogy melyikről beszélünk. Miről szól az egyik, és miről a másik? Nézzük meg a teljesség igénye nélkül
Jóslás:
- Megmondja a jövőt
- Nem számít mit kelt bennem
- A jövő áll a középpontban
- Célja a jövő ismertetése
- A Biblia elítéli
Prófétálás:
- Megmondja a jövőt, de a jelenhez való viszonnyal együtt
- Bármit is üzen, nem akar félelmet kelteni
- Isten áll a középpontban
- Célja, hogy megértsük a világtörténelemben a jelenünket és közelebb kerüljünk Istenhez
- A Biblia elismeri és becsüli
Péter a prófétai beszédről, a próféciákról beszél. Nem a jóslásról. Mi sokszor jóslatként fogjuk fel ezeket. Elővesszük, és félelmet generálva elmondjuk, hogy milyen nagy háborúk lesznek még. Olvasunk betegségekről, és rettegünk, hogy vajon mikor következnek be. Látjuk bennük a gazdasági válságot, és azon gondolkozunk, hogy mikor ér minket el.
A probléma nem a próféciákban van. A céljuk ma is ugyanaz. Péter a prófétai kijelentést valami pozitívnak mutatja be. Olyan dolog, ami fény az éjjszakában. Olyan üzenet, ami nem a sötétségre mutat rá, hanem lámpásként mutatja az utat számunkra. Nem félelem, hanem hit. Nem szörnyűség, hanem Isten. Nem fájdalom, hanem öröklét.
Bízz a próféciákban, és ne a tragédiát nézd, lássd meg bennük Istent!
