A béketűrők boldogsága

"Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr."

Jakab levele 5. fejezet 11. vers

Ismersz olyan embert, aki mindig panaszkodik, morgolódik vagy háborog? Olyan „kellemes” élmény találkozni vele, ugye? Gondolom, alig várod 😊 ! Talán azt is tudod, milyen egy fedél alatt élni vele… Az ilyen emberek mindig találnak valamit, ami miatt lehet zúgolódni, és nem is hagyják ki a lehetőséget.

Gondolkodtál már azon, hogy miért viselkednek így? Én jó pár ilyen embert ismerek, és úgy figyeltem meg, hogy általában nincs több bajuk és küzdelmük, mint másoknak. Igazából egy alapvető problémájuk van, ami miatt mindig háborognak: hogy boldogtalanok. A boldogtalanságuknak sokféle oka lehet, de ezek is olyan nehézségek, kudarcok, csalódások vagy szenvedések, amiket mások is hordoznak, akik nem háborognak. Ezek a mindig morgolódó emberek alapvetően elégedetlenek magukkal, és ezt az elégedetlenségüket vetítik ki mindenre és mindenkire, magukon kívül.

A közelmúltban beszélgettem az egyik ismerősömmel, aki röviden mesélt az édesanyjáról. Egy daganatos betegség miatt élete utolsó néhány hónapjában nem tudott enni sem, és levegőt is egyre nehezebben kapott. Mégis, soha nem panaszkodott, nem háborgott, nem zúgolódott. Talán te is ismersz olyan embert, aki komoly testi vagy lelki szenvedéseket visel el, de ezt béketűréssel teszi. Amikor ilyenekkel beszélgetünk, néha fel is tesszük a kérdést: hogyan képesek rá? Hogyan tudnak így tűrni a szenvedésekben, ahogy Jakab levelében olvastuk?

Nos, ők nem feltétlenül „boldogok” abban az értelmében, ahogy ezt a szót általában értjük. Az apostol által itt írt szó azonban azt is jelenti, hogy „áldottak”. Ezek az emberek azért ilyen kiegyensúlyozottak a szenvedések közt is, mert belső békességre találtak: megtanultak elégedettek lenni magukkal, az életükkel, a sorsukkal. És nagyon gyakran ennek a hátterében az van, hogy megbékéltek Istennel is. Ha valaki így tud élni, így tud viszonyulni a világhoz, az valóban nagy áldás. Azt mutatja, hogy akár tudatosan, akár nem, elfogadta Isten támogatását az élet küzdelmeihez.

Itt élünk a koronavírus okozta megszorítások idején. Pár hete, hogy feltűnt egy sokszorta fertőzőbb mutáns. És ki tudja, mi jön ez után. Vannak, akik tagadják, hogy járvány van, mások meg éppen a járvány miatt szidják a kínaiakat, a kormányok intézkedéseit, a védőoltásokat, meg bármit a megnehezedett életkörülmények között.

Mit teszünk mi? Beállunk a sorba, vagy felhasználjuk ezt a helyzetet arra, hogy megtanuljunk tűrni úgy, hogy igyekszünk megőrizni a békességünket? Mit tenne Jézus, ha ma itt élne közöttünk? Mire biztatna minket? És mire mutatott példát? Ha a második lehetőséget választjuk, rábízhatjuk magunkat az irgalmas és könyörületes Istenre, aki rólunk is gondot visel, ahogy ezt tette annakidején Jóbbal is.