Az utolsó ellenség is eltűnik
„Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.”
(Korinthusi első levél 15. fejezet 26.vers)
„Amikor meghalok…” – „Jaj, anya ne is mondj ilyet! Erről ne beszéljünk!”
Igen, a halál, az elmúlás még ma is tabutéma. Félelemből vagy tudatosan próbáljuk elkerülni, maszatolni, lehazudni: „Ez a smink fiatalít”, „Nem változtál semmit, nem is öregszel.”
Sátán első hazugságából - „Bizony nem haltok meg!” (1Móz.3:4) - ezernyi alternatív elgondolás és megoldás született. „A lelke tovább él.” „A papa nem halt meg, fentről néz.” „Majd a következő életemben…”
Nem is szólva azokról a gyenge, hiábavaló emberi próbálkozásokról (balzsamozás, lefagyasztás), melyek a tudomány fejlődésétől várják a halállal való végső leszámolást.
A Szentírás azonban világos tanítást ad: „Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.” „akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.” (22-23.vers)
„az utolsó trombitaszóra; a halottak feltámadnak” (52.vers).
„Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.” (13-14.vers)
A feltámadás ténye, keresztény hitünk alapja, ezért, mikor ma szenvedéssel, betegséggel, akár a COVID-dal, vagy más katasztrófákkal, tragédiákkal kell szembenéznünk, akkor Pál szavaival bátoríthatjuk egymást:
„Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor.4:16.18)
