Eljött a Világosság!

Szerző: -


"A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog."

Ézsaiás próféta könyve 9. fejezet 1. verse

Valószínűleg mindannyian ismertünk olyan gyerekeket, akik csak úgy mertek elaludni, ha egy kis lámpa világított a szobában. Az is lehet, hogy mi magunk is ilyenek voltunk valamikor. Mindannyian szeretjük a világosságot, a fényt, mert ha látunk, az biztonságérzetet ad számunkra.

A múlt héten az egyik este azt kérték a gyermekeim, hogy sétáljunk el a főtérre. Vajon miért? Ahogy a legtöbb településen, így a mi városunkban is az ünnep közeledtével fenyőt díszítettek, és karácsonyi fényekkel díszítették fel a főtér villanyoszlopait, épületeit. Ahol az adventi vásár szokott lenni – ami most elmaradt a járvány miatt – egy íves kaput, és egy nagy adventi koszorút is fénybe borítottak nagy fényfüzérekkel. Ezt szerették volna megnézni. De nemcsak ott láttunk sok fényt, hanem amerre mentünk, sok házon villogó, színes fénydíszek lógtak az erkélyekről, ereszekről. A karácsonyi időszak különleges hangulatához hozzátartozik a sok fény.

Az Ézsaiás próféta könyvéből idézett mondat az eljövendő Megváltóról szóló egyik legszebb prófécia része. Ő az, aki elhozza a világosságot a sötétben járóknak. Na nem karácsonyi gyertyák, vagy fényfüzérek formájában, hanem úgy, hogy ő maga lesz a világosság. Az evangéliumokat olvasgatva rá is találunk, hogy egy alkalommal ezt mondta magáról:

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. (János 8:12)

Sok olyan esetről is olvasunk, amikor vakok látását adta vissza, vagy vakon született embert tett látóvá. Biztos vagyok abban, hogy ezek az emberek „elsőkézből” tudták, igazán megértették, hogy mit jelent az, hogy Jézus a világ világossága!

Bizonyos értelemben mind vakon születtünk. Mert ahogyan a szemünknek és az agyunknak a látást tanulnia kell, úgy a lelki látás is tanulnunk kell. És nem mindegy, hogy ki tanít minket. Jézus Krisztus az igazi látástanító. Sőt, ő maga a világosság, aki igazi biztonságot ad! Ha vele járunk, valóban biztonságban vagyunk, bármi történik is.

Az adventi időszak, a karácsony nyugalma lehetőséget ad arra, hogy látni tanuljunk attól, aki látóvá teszi a vakokat. Járjunk tovább az egyre teljesebb világosságban, a világ Világossága oldalán!

 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Világosság a sötétségben

Szerző: -
Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam
További információk

A tökfőzelék és a szeretet

Szerző: -
Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön
További információk