Üzenet
Jeremiás Jójákim uralkodásának
negyedik esztendejében (Kr. e. 605) kapta a parancsot Istentől addig elhangzott
próféciáinak írásba foglalására. Ebben az évben az ókori Kelet történetét
mintegy fél évszázadra meghatározó esemény zajlott le: Nebukadneccar, mint
trónörökös Karkemisznél döntő győzelmet aratott Nekó fáraó és az asszír seregek
maradványai fölött. Ezzel Szíria és Palesztina az újbabiloni birodalom
befolyási körébe került. Jeremiás előtt egyszerre világossá vált, ki az az
„északról jövő ellenség”, akiről elhívatásától kezdve jövendölt (1:13–15).
Évtizedeken
át hirdetett próféciái páratlan aktualitást nyertek. Valósággá vált az ígéret,
amit elhívásakor kapott: „mert gondom van az igémre, hogy beteljesítsem azt”.
Az ítéletes próféciák feljegyzésével és felolvasásával Jeruzsálem és Júda
népének még egyszer lehetőséget kíván adni a döntésre, a megtérésre hívó szónak
való engedelmeskedésre.
Az
Úr türelmes. Annak ellenére, hogy sokszor sürgetne bennünket az idő, van
lehetőségünk újra gondolni a dolgokat. Kié is vagyok én igazán? Mik azok a
dolgok, amik fontosak nekem ebben az életben? Hol járnak a gondolataim
legtöbbször? Mik az igazán fontos dolgok az életben?
Az
emberek a halálos ágyukon nem azt mondják, bárcsak még napi néhány órával
többet tölthettem volna az irodában, vagy a lapát mellett. A család, a
kapcsolatok azok, amik a legfontosobbak az életben. Nemrég egy temetésen
hallottam, az elhunyt utolsó mondatai egyikét. A családomon kívül semmi nem köt
erre a földre, különben kész vagyok az Úrral találkozni. Bele gondoltál már
abba, hogy mivel töltenéd az utolsó napod, ha tudnád, hogy az ma jönne el? Azok
az igazán fontos dolgok. Vajon imádkoznál e úgy, mint még soha az előtt? Megváltoztatnád-e
a véleményed?
Bizonyára
nem a legszívderítőbb gondolatok ezek, de annál inkább hasznosak. Mert neked is
megmutatja, hogy hol vannak a kincseid. Mert ahol a kincseid vannak, ott van a
szíved is (Mt. 6,21)
