Mennyei országunk


„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.”
(Filippibeliekhez írt levél, 3. fejezet 20-21.vers)

Távol az otthontól, távol a megszokott környezettől néha rátör az emberre egy furcsa érzés: a honvágy. S hogy mi hiányzik ilyenkor? Elsősorban a szeretteink, a barátok, ismerősök. Hiszen, a haza ott van, ahol a családunk.

Ezt fogalmazza meg Pál apostol is, amikor a mennyet nevezi országának. Bár fizikailag nem ott született, sőt nem is járt ott soha, de a számára legfontosabb személy, akinek a ’szeretete szorongatja’ ott él, ezért ő is oda vágyódik.

Krisztusnál ugyanis nem számítanak a nemzetiségek, mert az Őt követők „oly nép, amely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.” (4Móz.23:9) Számukra „nincs zsidó, sem görög, nincs férfi, sem nő, nincs szolga, sem szabad, mert mindnyájan egyek a Jézus Krisztusban” (Gal.3:28)

Mai Igénk nemcsak reménységünk egyik legszebb megfogalmazása, hanem kihívás, hogy az önző, másokat kirekesztő gondolkodást és viselkedést fel kell, hogy váltsa a Jézustól tanult feltétlen szeretet, melyet, mint bűnösök mindennap tapasztalhatunk.

Erre a szeretetre gondolva énekeljük együtt:



Vágyom én a mennybe fel, Jézus Krisztus hozzád,
ott dicsérni Tégedet, látni kedves orcád.
Jöjj el már, vígy el már, égi honba engem,
vigaszoddal töltsd be majd, elfáradt bús lelkem!

Rólad zeng az énekem, ha szerelmed látom,
Rólad zeng, ha jöttödet, égő szívvel várom.
Jöjj el már, vígy el már, égi honba engem,
vigaszoddal töltsd be majd, elfáradt bús lelkem!

Szenvedés, ha elborít, el a könnyek árja,
Küldd el Lelked lángjait, szívem templomába!
Jöjj el már, vígy el már, égi honba engem,
vigaszoddal töltsd be majd, elfáradt bús lelkem!

Adj erőt, hogy végezzem, Hűn az Úr munkáját,
Majd, ha eljössz nyerjem el, győzők koronáját.
Jöjj el már, vígy el már, égi honba engem,
vigaszoddal töltsd be majd, elfáradt bús lelkem!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia