Úgy szeretném

"És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint. De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet."


Gyermekként mindig biztos voltam a dolgomban. Meg voltam győződve arról, hogy minden úgy a legjobb nekem, ahogy én szeretném. Étel dolgában a diótorta, ahogy édesanyám sütötte sok-sok dióval. Alvás dolgában, ha minél később fekszem le. Kötelesség-szórakozás dolgában természetesen a játék, a könyvek, a filmek és sorolhatnám. De felnőtt fejjel az ember megváltozik. A gyermeki magabiztosságot óvatosságra inti a felelősségtudat. Mert valljuk meg őszintén, később és idővel tanuljuk meg, hogy mi igazán jó nekünk és ezért kezdünk óvatosak lenni a kívánságokkal is. Belátjuk már, hogy a pillanatra fellángoló vágyaknál jobb az átgondolt, meggondolt öröm. A hirtelen jött jónál a munkával kiérdemelt eredmény. Ezért, ha valaki megkérdezi: mit szeretnél, mit kérsz tőlem, mire vágysz? - Felnőttként megfontolt, mérlegelt válaszokat adunk. Szerintem jól is van ez így.

Akkor még inkább igaz ez, ha más számára kérünk valamit. Persze nekünk, keresztényeknek ott az aranyszöveg, hogy amit szeretnél, hogy veled tegyenek, azt tedd másokkal, de nem biztos, hogy a te kedvenced is a diótorta, vagy az éjjeli lámpánál való titkon olvasás. 😊 Ezért nem is magamra, hanem rád kell összpontosítanom, akinek kérek valamit. Neked, mi lenne a jó, mi az, amire valóban szükséged van. No, meg ez a másik. Néha te sem tudod mire van szükséged valójában.

Van azonban valami, amivel sohasem nyúlhatunk mellé, ami mindenki számára hasznos, szükséges és a legjobb, amit kérhetünk: a kegyelem. Mármint Isten kegyelme. Hogy miért? Most elárulom:

1. Azért, mert Akitől kérjük a legjobb Barátunk. Bár sokan nincsenek ezzel tisztában és különböző okoknál fogva másképp is gondolhatják, de attól még így van. Isten szeret minket a legjobban a szó teljes értelmében. Jól és helyesen szeret minket. Tudja mikor mire van valóban szükségünk.

2. Isten kegyelme azt jelenti, hogy ad még időt a pozitív változásra. Mindannyian tudjuk, még fejlődnünk, változnunk kell. Legalább is ott legbelül. A "jó pap holtig tanul" mondás nem csak a lelkészekre igaz, mindannyiunkra. Sőt, talán nincs is elég időnk arra, hogy minden téren egyenesbe jöjjünk és az erőnk is kevés hozza. De nem kell csüggedni, mert erre is van ígéret: aki elkezdte bennetek az akarást, be is végzi...

És végül egy fontos figyelmeztetés: Ha élsz ezzel a lehetőséggel és kegyelmet kérsz másoknak, terhet veszel magadra. Az értük való felelősség terhét. Hiszen te lehetsz a legjobb eszköz Isten kezében, hogy a pozitív változást náluk elérje. És ez sajnos sokszor nem egyszerű, de érdemes vállalni úgy, mint ahogy Mózes is tette a népért.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy ismerős ismerőse

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás