Nem kiált és nem lármáz

„Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.”

(Ézsaiás könyve 42. fejezet 2-3. vers.)

E negyedévi bibliatanulmányunk, - mely Isten missziónáriusairól szól, akik néha vonakodva (Jónás), néha tele kételyekkel, előítéletekkel (tanítványok) végezték szolgálatukat, - felvetett bennem egy kérdést:

Ha Jézus előre tudta, hogy nem tudunk tökéletes munkát végezni, miért bízta mégis ránk emberekre és nem például az angyalokra az evangélium hirdetését? Vagy, miért nem írta/írja fel az égre? Miért nem valami látványos csoda útján közölte/közli személy szerint mindenkivel az örök élet lehetőségét?

Hiszen neki nagyobb lehetősége van olyan ’nagy reklámra’, valami ’nagy durranásra’, amitől mindenkinek eláll a lélegzete, ami mindenkinek megragadja a figyelmét… amitől manapság az egyház megújulását reméljük…

Bizony, marketinges szemmel nézve Jézus módszere finoman szólva sem szakszerű. Kezdve onnan, hogy az istálló helyett a királyi udvarban, vagy legalább a főpap családjában kellett volna megszületnie, élete nagy részét nem csendes munkával kellett volna tölteni egy jelentéktelen falucska apró asztalosműhelyében. És persze a királlyá kenést el kellett volna fogadni.

Ehelyett valami furcsa módón egyszerű életet élt, és később sem a tanításai, sem a csodái nem valamiféle szenzációhajhász célzatúak voltak. Ahogy tanítványait is az egyszerű emberek közül választotta ki.  

Ahogy akkor, úgy ma is a menny ünnepélyes, hazahívó örömüzenetét tökéletlen emberekre, megrepedt nádszálakra, és pislogó mécsesekre bízza.

„Krisztus rábízza szolgáira azt, "amije" van, hogy szolgálatában hasznosítsák. Megszabja "kinek-kinek a maga dolgát" (Mk 13 : 34). A menny örökérvényű tervében mindenkinek megvan a helye. Mindenkinek együtt kell működnie Krisztussal lelkek megmentésén.

Amilyen biztos, hogy a mennyben megvan az a hely, amelyet Isten nekünk készített, olyan biztos az is, hogy a földön van olyan feladat Isten szolgálatában, amelyet személy szerint nekünk kell elvégeznünk.” (E.G.White; Krisztus példázatai 224.o.)

Testvérem! Ma reggel arra hívlak, ne várj, hogy majd a ’kövek szólnak’, helyetted, hanem törékeny nádszálként is állj Istentől rendelt helyedre, „az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.” (2Tim.4:5)