Tizenkilenc vagy egy híján húsz?
„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.”
Pál levele a rómaiakhoz 12:21
„Az egyik tizenkilenc, a másik pedig egy híján húsz.” - mondta mikor fáradtan és fásultan, mikor nevetve, mikor pedig kellően mérgesen, mert már megint „túl jó” testvérek voltatok. Eleinte el kellett telnie egy kis időnek, mire rájöttél, a két szám ugyanakkora, és mindketten ugyanolyan hibásak vagytok. Ő elvette a játékodat, te cserébe megkarmoltad. Ő mondott neked valami sértőt, te pedig nem voltál rest visszaszólni egy hasonlóan kedveset. Ő az erejét, te a pozíciódat próbáltad kihasználni, hiszen a kisebbet könnyebben megsajnálják a felnőttek. De Őt nem lehetett kijátszani. Mindenkinél jobban ismert titeket, és tudta, mire megy ki a játék. A patthelyzetben pedig Ő volt a legigazságosabb döntőbíró, bár ezt már csak idősebb fejjel voltál képes beismerni.
Mert a rosszra rosszal válaszoltál, és így ugyanolyan hibás vagy, mint az, aki kezdte. Úgyhogy nem is számít ki dobta először a követ, a másik kezében lévő tárgy sosem változott friss, puha kenyérré.
Ma már persze felnőttél, és magad mögött hagytad a testvéri rivalizálást, a játékok feletti csatát, a gyermeki csínyeket. Vagy mégsem? Gondolj bele, hogyan válaszolsz egy olyan negatív megjegyzésre, ami teljesen igazságtalanul hangzik el veled kapcsolatban? Vagy arra, aminek azért van némi igazságalapja, de ugyanúgy fájdalmat okoz, mint az előző? Talán neked is megvannak a magad válogatott megjegyzései, melyekkel nem maradsz alul a kedves szavak küzdelmében, és jól kitapasztaltad már, hol is van a másik gyenge pontja.
És családon belül is megtalálhatóak a régi küzdelmek, csak most már nem a testvérrel folytatsz párbajokat, hanem a társaddal rántotok kardot a mosogató felett, a mindennapok kihívásaiban, és zsigerből a visszavágás jön a szeretetteljes ölelés helyett, mellyel sikerülne megnyugtatni a másikat, és rádöbbenteni mindkettőtöket arra, mennyire értelmetlen is ezen vérre menve veszekedni.
Ma reggel Isten egy újabb változásra hív: legyél te az, aki másként válaszol, mint ahogy az a természetedből jönne! Legyél te az, aki szeretsz a gyűlölet helyett, aki elismeri a másikat a bírálat helyett. Legyél az, aki meg akarod érteni a partnered álláspontját ahelyett, hogy a sajátodat kezdenéd tűzzel-vassal védeni. Legyél az, aki jóval válaszol a rosszra, és így olyan győzelmet arat, melyben a másik fél sem érzi megalázott vesztesnek magát.
Kövesd Jézus példáját, aki előtted járt, aki lefektette ennek az életformának az alapelveit, és aki arra hív, mától legyél az Ő tanítványa. Kövesd azt, Aki megmosta az áruló lábát, aki nem sajnálta a gyógyítást attól sem, aki talán később „feszítsd meg!”-et kiáltott, aki szeretettel és megbecsüléssel fordult zsidóhoz és pogányhoz egyaránt, aki a kereszten gyilkosaiért - köztük érted és értem - imádkozott.
Legyen a mai napnak, az előtted álló új hétnek a célja, hogy követni tudd az Ő példáját! Jézus megadja az ehhez szükséges erőt, jelenlétet, támogatást, és melletted megy ebben a nem mindennapi küzdelemben. Hát döntsd el, hogy más leszel, hogy a jót fogod gyarapítani, és végleg magad mögött hagyod a gyermekkori csatározásokat!
