Megváltott nép!

„Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre.”

Tituszhoz írt levél 2. fejezet 14. verse

Egy kamionsofőr a hosszú út alatt elfáradt és úgy döntött, hogy a következő parkolónál megáll, hogy egy kicsit megpihenjen. Már csak néhány kanyar választotta el a várva várt pihenőtől, de a műszerfalról leesett valami, amit a sofőr azonnal fel akart venni. Lehajolt, hogy ezt megtegye, de mire felnézett, már egészen benne volt a kanyarba, és látta, hogy túl nagy sebességgel halad és biztosan át fog sodródni a szembe jövő sávba. Amikor ezt végiggondolta, rögtön meglátott egy szembe jövő személyautót… Az ütközet elkerülhetetlen volt. Óriási karambol, nem is részletezem tovább…

A kereszt árnyékban elgondolkodni arról, hogy kinek jár a megváltás… még jó hogy nem ránk van bízva az üdvösségnek megítélése. Jézus Krisztus megvált minket minden hamisságtól, és bűntől, hogy megtisztítson bennünket önmagának!

Mivel vagyok különb, mint más? Amikor hívőként gondolkodunk is a kegyelemről, nem az a legnagyobb vágyunk, hogy a legnagyobb merőkanállal merítsünk a kegyelemből?

Ha végig gondoljuk a történetet, akkor az igazság érzetünk egyből felébred, és rögtön meghozzuk az ítéletet: bűnös!

Nem a mentséget keresem, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy amikor Isten elhatározza, hogy az emberiség megmentéséért mindent meg fog tenni, akkor értsük ezalatt: mindent!

Te, aki nem követtél el hasonló bűncselekmény, te, aki nem törtél ketté egy családod, ne hidd, hogy érted kisebb áldozatot kellett hozni. Lehet, hogy nem tettél hasonló dolgokat, de mi a helyzet az irigységgel, a rosszindulattal, a csípős szavakkal, a haraggal!? Jól teszed, ha nem teszed ezeket, mert ezzel ugyanolyan bűnt követsz el, mint az akire ujjal mutogatsz!

Meghalt értünk, hogy megtisztítson bennünket, egy népet, hogy jó cselekedeteinkkel mutassuk be a mi mennyei Atyánkat!