Az új parancsolat
„Új
parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek
titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az
én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
János írása szerinti evangélium 13:34-35
Néhány évvel ez előtt
olvastam egy perről, amit fogyasztóvédők indította
k egy céggel szemben. A vád
szerint a cég becsapta a vásárlókat, amikor termékére hatalmas betűkkel ráírta:
„ÚJ”, holott sem összetételben, sem designban nem különbözött a korábban
kiadott árutól. Ebben az esetben a megtévesztő felirat pusztán reklám-fogás,
amivel manipulatív módon azt sugallják a fogyasztóknak, hogy vegyék meg a
terméket. A cég avval védekezett, hogy ő nem hazudott és nem csapott be senkit,
hiszen a régi terméken nem szerepelt az „ÚJ” felirat, és így az új terméke
valóban új, mert egy új elemmel látták el. A fogyasztóvédők elvesztették a
pert.
Valami ilyesmi a
helyzet az „Ó” és az „Új”-szövetséggel, éppen úgy, mint Jézus „új” parancsával.
Isten már az Ószövetség elején azt kérte az izraelitáktól, hogy ne legyenek
bosszúállók, haragtartók, és úgy szeresség egymást, mint saját magukat (Mózes
3. könyve 19:18). Ez nem csak az izraelitákra, hanem az idegen népekre, sőt az
ellenségre is vonatkozott (Mózes 2. könyve 23:4-5, 9). Ennek ellenére Jézus
korára a zsidó vallás egy önhitt magasabbrendűségbe, a másképp gondolkodók
megalázó lenézésébe torkollott. Így Jézus gondolatai – amikor az ellenség
szeretetéről (Máté 5:44), vagy az egymás iránti önzetlen szeretetről beszélt
(János 13:34; 15:12) – újszerűen hatottak.
Habár Jézus a
szeretet parancsára alapozta a „mennyei királyságát”, a keresztyénség 2000 éves
története nem erről tanúskodik. Ha valaki a keresztes háborúk idején, vagy az
eretnekeknek készített máglyán beszélt volna az egymás iránti elfogadásról és
önzetlen szeretetről, éppolyan újszerűen hatott volna, mint a 16-17. század
vallásháborúiban, vagy a 20. század lövészárkaiban.