hétfő, március 18, 2013

A hű szolga jutalma


„Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tett háznépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, akit az ő ura, amikor hazajön, ilyen munkában talál.  Bizony mondom nektek, hogy minden vagyona fölött gondviselővé teszi.”

Máté evangéliuma 24:45-47

Középiskolás éveim alatt gyakran előfordult, hogy az oktatónk hosszabb-rövidebb időre magukra hagyott bennünket a tanműhelyben. Ma is nagyon jól emlékszem, hogy mi történt ilyenkor. Hiába volt kiadva a feladat, ez nem mindenkit érdekelt egyformán. A lusták elkezdtek lustálkodni, a vagányok vagánykodni, a viccesek viccelődni, a rendetlenek rendetlenkedni… a lelkiismeretesek pedig mindettől függetlenül tették a dolgukat. Általában ez volt a kisebbség. A helyzet akkor változott meg, mikor újra nyílt az ajtó. Akkor hirtelen mindenki úgy csinált, mintha tényleg a rábízott feladatot végezné.

A mi Mesterünk is elment egy időre és feladatot bízott ránk. Senki nem tudja, meddig kell még rá várni, de ettől még a dolgunkat végezni kell. A keresztény szolgálat elsősorban abban áll, hogy a Máté 28. fejezetének nagy misszióparancsa szerint, elmegyünk, hirdetjük a megváltás jó hírét, és tanítvánnyá tesszük az embereket. A szolgálat másik formája az, amikor én magam, a saját adottságaimmal (lelki ajándékaimmal) szolgálom Istent és az embereket. Lehet, hogy látványos dolgokat teszek, lehet, hogy éppen senki nem látja, vagy nem értékeli. A lényeg, hogy legyek hűséges és lelkiismeretes. Tegyem meg a rám eső részt.

Mesterünk hamarosan ránk nyitja az ajtót. Mi lát majd, ha megjelenik? Tudunk-e őszinte alázattal szolgálni, bármilyen területre is állított bennünket? A kis dolgokban való hűség fog alkalmassá tenni a nagyobb feladatokra. Bárhol is tartsunk, ne feledjük: a jutalom nem marad el.