A hű szolga jutalma
„Kicsoda hát a hű és
bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tett háznépén, hogy a maga idejében
adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, akit
az ő ura, amikor hazajön, ilyen munkában talál. Bizony mondom nektek, hogy minden vagyona fölött
gondviselővé teszi.”
Máté
evangéliuma 24:45-47
Középiskolás éveim alatt gyakran előfordult,
hogy az oktatónk hosszabb-rövidebb időre magukra hagyott bennünket a
tanműhelyben. Ma is nagyon jól emlékszem, hogy mi történt ilyenkor. Hiába volt
kiadva a feladat, ez nem mindenkit érdekelt egyformán. A lusták elkezdtek
lustálkodni, a vagányok vagánykodni, a viccesek viccelődni, a rendetlenek
rendetlenkedni… a lelkiismeretesek pedig mindettől függetlenül tették a
dolgukat. Általában ez volt a kisebbség. A helyzet akkor változott meg, mikor
újra nyílt az ajtó. Akkor hirtelen mindenki úgy csinált, mintha tényleg a
rábízott feladatot végezné.
A mi Mesterünk is elment egy időre és
feladatot bízott ránk. Senki nem tudja, meddig kell még rá várni, de ettől még
a dolgunkat végezni kell. A keresztény szolgálat elsősorban abban áll, hogy a
Máté 28. fejezetének nagy misszióparancsa szerint, elmegyünk, hirdetjük a
megváltás jó hírét, és tanítvánnyá tesszük az embereket. A szolgálat másik
formája az, amikor én magam, a saját adottságaimmal (lelki ajándékaimmal)
szolgálom Istent és az embereket. Lehet, hogy látványos dolgokat teszek, lehet,
hogy éppen senki nem látja, vagy nem értékeli. A lényeg, hogy legyek hűséges és
lelkiismeretes. Tegyem meg a rám eső részt.
Mesterünk hamarosan ránk nyitja az ajtót. Mi
lát majd, ha megjelenik? Tudunk-e őszinte alázattal szolgálni, bármilyen
területre is állított bennünket? A kis dolgokban való hűség fog alkalmassá
tenni a nagyobb feladatokra. Bárhol is tartsunk, ne feledjük: a jutalom nem
marad el.
