reggeli dicséret

„Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban.” Márk evangéliuma 6:49-51 Tombol a vihar kívül-belül. Megoldhatatlannak látszó helyzetek tömkelege, félelem, aggódás, bizonytalanság. A várakozás kínzó órái, napjai vagy akár hetei, amikor még nem tudod, mi lesz a történet vége, bánat vagy felszabadultság. A nyár pusztító viharai szívedben folytatják tovább útjukat. Kicsavarják a biztosnak tűnő tapasztalatokat, megrengetik nemcsak hited falait, hanem egészen az alapokig rázzák a tartóoszlopokat.  Már úgy érzed, mind ez erődön felül van, és nem látsz több megoldást. Hiába téped a hajadat, nem tudod kiemelni magadat az örvénylő tengerből. Minden próbálkozásod kudarcba fullad, míg végső elkeseredésedben az ég felé kiált...

„Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak és nem, mint embereknek.” Efézus 6,6-7. Újfordítás Édesanyám kedvéért sok mindent megtettem. Abbahagytam a kiabálást, játszottam a húgommal, nem veszekedtem a bátyámmal, porszívóztam, elpakoltam a ruhám, néha el is mosogattam. Elmentem a boltba, templomba, meglátogattam az idős rokonokat, meg nagymamám barátnőit is húsvétkor. Édesapám kedvéért is sok mindent megtettem. Igyekeztem a jóra, próbáltam jó tanuló lenni, a középiskola után jelentkeztem főiskolára, nem ittam, fontosnak tartottam az őszinteséget, még ha olykor hazudtam is. Tisztességes voltam a lányokkal, becsületességre törekedtem az emberekkel. Lapátoltam szenet, felástam a kertet, segítettem a ház körül. A barátaim kedvéért elmentem stoppal a világ végére is. Fennmaradtam egész éjjel, hogy beszélgessünk. Megnéztem az „István, a király”...

Talán megfordult már a fejedben „Ki vagyok én, hogy hallgatnának rám az emberek? Én egy nagyon pici pont vagyok!” Nos, itt a felelet: „követ” vagy, nagykövet. Olvasd csak:   „Mi tehát Krisztus követei vagyunk az emberek között. Úgy kérünk, és biztatunk benneteket, mintha Isten szólna általunk. Krisztusért kérünk titeket: „Béküljetek ki Istennel!” Krisztus sohasem vétkezett, de Isten Őt bűnért való áldozattá tette. Azért történt ez, hogy mi Krisztus áldozata által elfogadhatóvá váljunk Isten számára.”  2Korintusi levél 5:20-21. Egyszerű fordítás Tehát, követ vagy. Méghozzá nem egy ismeretlen afrikai állam követe, nem is Magyarországé, sőt nem is egy szuperhatalomé, mint az USA. Isten országának nagykövete vagy. Aki téged elutasít – ha az evangélium jó hírével akarod elérni – az magát Jézust utasítja el. Gondoltad-e, hogy ekkora tekintély áll mögötted? A Bibliaszöveg nem azt mondja, hogy szólítsd fel az embereket, hogy tartsák meg a szombatot, hogy tisztán étkezze...

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok.” Pál első levele a Thesszalonikai gyülekezetnek 5:16-17 Nos, nem mindig éreztem így. Gyerekkorunkban látványosan tudtunk unatkozni bátyámmal, amikor a hitközség hosszú imaóráit kellett valahogy túlélnünk. Volt, mikor a röhögő görcs fogott el minket, és az a tudat, hogy csöndben kell maradnunk, még jobban nevetésre ingerelt bennünket. Aztán hogy lefoglaljuk magunkat, stopperrel mértük az imák hosszát. Már nem emlékszem a pontos rekordra, de talán a 10 percet is megközelítette. Kicsivel nagyobbak lehettünk, mikor bizonyos emberek állandóan ismétlődő frázisait figyeltük. Egy idő után előre meg tudtuk mondani, hogy mit fog mondani az idős bácsi, vagy néni. Ehhez hasonló stratégiákat dolgoztunk ki gyerekként, hogy átvészeljük a hosszúra nyúlt imákat. Szóval, ha nekem akkor valaki azt mondta volna, hogy szüntelen imaórán legyek, és ennek még örüljek is, valószínűleg elszaladtam volna jó messzire. Pál itt azonban nem a sablonokban kim...

„Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkelt az ő szentséges helyéről.” (Zakariás könyve 2. fejezet 13. vers) Egyszer egy prédikációban feltettem a kérdést; Mit tennél, ha Jézus most fizikálisan belépne az ajtón? Majd hallottam, ahogy az egyik mobilozó fiatal a mellette ülő társa felé fordulva azt mondja, hát az elég ciki lenne. Ciki, mert nem szeretnéd, ha látná, hogy a telefonom játszol, facebookozol… Ciki, mert nem biztos, hogy akarnád, hogy Jézus miniszoknyában és átlátszó blúzban, vagy rövidgatyában lásson... Ciki, mert hiába vetted fel a legszebb öltönyt és hiába van a kezedben a legdrágább bőrkötéses Biblia, ezek sem rejthetik el Előle az álszent szívedet… S mi lenne, ha ma oda kellene állnod Teremtőd elé? Akkor is nekiállnál magyarázkodni, hogy miért tetted, miért mondtad ezt, vagy azt? Hogy miért voltál/miért vagy indulatos, durva, kedvetlen, lusta? Hogy miért nem beszélgetsz Vele többet és miért nem adod tovább azt a sok-sok áldást, amit naponta ...

Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Harmadik zsoltár 3-4. verse Az emberek nagyon könnyen hoznak ítéletet mások felett. Gyakran találkozhatunk azzal, hogy valakit, csak azért mert Istenben hisz, és éppen nem megy annyira jól sora, könnyen véleményt alkotnak, hogy annak ellenére, hogy hisz Istenben, mégsem segít rajta. Ez egyszerre ítéletmondás az ember felett és az Isten felett is. A zsoltáríró felkiált és az ő bizonyosságáról tesz bizonyságot, hogy a vélemények ellenére úgy érzi, hogy az Úr az ő pajzsa. Mire való a pajzs? Nagyon sokszor előforduló kifejezés ez a Szentírásban. A pajzs alapvetően egy önvédelmi eszköz. Különböző formájú, különböző mintájú, beosztású pajzsokat készítettek, mindegyik egy-egy mestermunka, és mindenki azon igyekezett, hogy a pajzs a háborúban minél hatékonyabb lehessen. Ahogy fejlődött a pajzskészítés, úgy fejlődött a fegyvergyártás is. Kezdetben fa pajzsokat készí...

"Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság." Ésaiás próféta könyve 48:18 ... neked akartam adni. Nem szántam neked semmi rosszat, kizárólag jót. Boldogságot, megelégedettséget, békességet. Mérték nélkül akartam rád árasztani, hogy egyetlen pillanatra se legyen hiányod belőle. Annyit adtam volna, hogy bőségesen jusson belőle neked, a családodnak, még a tágabb környezetednek is - hogy mindenki más is érezze, hogy hozzám érdemes jönnie, mert jót tartogatok nektek.  Csak egyetlen dolgot kérek - de ennél kevesebbet már nem tudok kérni. A lehető legminimálisabbra csökkentettem az elvárásaimat és a legmaximálisabbra emeltem az áldások sorát, amit szeretnék neked ajándékozni. Csupán azt kérem, hogy ha valamire megkérlek, akkor azt tedd meg! Ha azt mondom, hogy indulj, akkor indulj, ha arra kérlek, hogy állj meg, akkor állj meg. Nem bonyolult, hanem még logikus is. De te nem akartad... Nem tudtalak m...