Öröm és ima
„Mindenkor
örüljetek, szüntelenül imádkozzatok.”
Pál első levele a Thesszalonikai gyülekezetnek 5:16-17
Nos, nem mindig
éreztem így. Gyerekkorunkban látványosan tudtunk unatkozni bátyámmal, amikor a hitközség
hosszú imaóráit kellett valahogy túlélnünk. Volt, mikor a röhögő görcs fogott
el minket, és az a tudat, hogy csöndben kell maradnunk, még jobban nevetésre
ingerelt bennünket. Aztán hogy lefoglaljuk magunkat, stopperrel mértük az imák
hosszát. Már nem emlékszem a pontos rekordra, de talán a 10 percet is
megközelítette. Kicsivel nagyobbak lehettünk, mikor bizonyos emberek állandóan
ismétlődő frázisait figyeltük. Egy idő után előre meg tudtuk mondani, hogy mit
fog mondani az idős bácsi, vagy néni. Ehhez hasonló stratégiákat dolgoztunk ki
gyerekként, hogy átvészeljük a hosszúra nyúlt imákat. Szóval, ha nekem akkor
valaki azt mondta volna, hogy szüntelen imaórán legyek, és ennek még örüljek
is, valószínűleg elszaladtam volna jó messzire.
Pál itt azonban nem
a sablonokban kimerülő, rutinszerű imákra gondolt. Sőt, egyáltalán nem azt
akarta mondani, hogy mindenhova összekulcsolt kézzel kell mennünk, miközben
valamilyen imádságot mormolunk. A „mindenkor” és a „szüntelen” szavak nem a nap
24 órájának minden percére, hanem egészen egyszerűen életvitelre utalnak. Egy
általános hozzáállásra, amit optimizmusnak, és Istenre hangoltságnak is
nevezhetnénk. Imádság ugyanis az is, mikor szendvicsedet adsz az éhezőnek, de
az is, mikor megbocsátasz a főnöködnek, aki keresztbe tett neked. Imádság az,
amikor örülni tudsz a kisgyerek játékának, és az is, amikor egy idősek otthonában
meghallgatod egy néni élettörténetét. Imádkozol, mikor megdicsérsz valaki, vagy
mikor evangéliumot viszel annak, aki már értelmetlennek látta az életét. Imádkozol,
mikor nem kiabálsz vissza, ha valaki jogtalanul sérteget, és akkor is, mikor
segítesz megoldani a matek házit az osztálytársadnak.
Minden tett imádság, ami a Mindenhatóra hangolt
életből ered, „mert ez Isten akarta Jézus Krisztus által a ti javatokra”
(5:18). Ez az imádság az, amit soha sem lehet megunni.
