Mit és miért?
„Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek
akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát:
lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak és nem, mint embereknek.”
Efézus 6,6-7. Újfordítás
Édesanyám kedvéért sok mindent
megtettem. Abbahagytam a kiabálást, játszottam a húgommal, nem veszekedtem a
bátyámmal, porszívóztam, elpakoltam a ruhám, néha el is mosogattam. Elmentem a
boltba, templomba, meglátogattam az idős rokonokat, meg nagymamám barátnőit is
húsvétkor.
Édesapám kedvéért is sok mindent
megtettem. Igyekeztem a jóra, próbáltam jó tanuló lenni, a középiskola után
jelentkeztem főiskolára, nem ittam, fontosnak tartottam az őszinteséget, még ha
olykor hazudtam is. Tisztességes voltam a lányokkal, becsületességre törekedtem
az emberekkel. Lapátoltam szenet, felástam a kertet, segítettem a ház körül.
A barátaim kedvéért elmentem
stoppal a világ végére is. Fennmaradtam egész éjjel, hogy beszélgessünk.
Megnéztem az „István, a király” című rockoperát minden moziban, ahol adták a
környékünkön. Loptam dinnyét, derékig a vízben fogtam zsebpecával halat, amit
megettünk só nélkül. Vállaltam, hogy másoknak nem tetszik, amit csinálunk.
Sok dolgot megtesz az ember a
másik emberért, mert a kapcsolatok fontosak! Látjuk, hogy van értelme. De
látszatból, csupán azért, hogy másoknak tetsszen, amit teszünk, az nem éri meg.
Az nem valóság, abban nincs benne a lényeg, a barátság, a szolidaritás, a
szeretet, az elkötelezettség, a felelősségvállalás, az engedelmesség.
Istent is lehet szolgálni szívből és lehet csak
látszatból. Ahogy az előbbi, úgy ez is azon múlik, milyen kapcsolatban vagyunk
egymással…
