Hatalom

"Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek."

János evangéliuma 1. fejezet 12-13. vers

Ha vendégségben járunk valakinél, vannak bizonyos illemszabályok, amelyeket be szoktunk tartani. Ilyenkor általában nem nyúlunk hozzá bármihez a vendéglátó engedélye nélkül. Nem kutatjuk át a hűtőt, ha hirtelen megéhezünk. Nem indulunk el csak úgy felfedezni a lakást, ha a mosdót keressük, hanem megkérjük a házigazdát, hogy mutassa meg nekünk az utat. Lehetőleg nem kritizáljuk a szoba elrendezését, nem helyezzük át a vázát a polcról a dohányzóasztalra csak azért, mert szerintünk ott jobban nézne ki.

Persze az ilyen szabályok betartásának mértéke jócskán függ attól is, hogy milyen közeli kapcsolatban állunk vendéglátónkkal. De mégis, vendégként nincs olyan hatalmunk mások otthonában, mint az ott lakó felnőtteknek vagy akár gyermekeknek.

Talán gyakran érezzük ezt Istennel való kapcsolatunkban is. Ha kommunikálni szeretnénk vele, lehetnek bennünk bizonyos gátlások és feszélyezve érezhetjük magunkat, hiszen mégiscsak Istenről van szó. Arról az Istenről, aki mindenható, mindent tudó, mindenütt jelen van, és ő tart fenn mindent. Ez már elég is ahhoz, hogy elbátortalanodjunk a jelenlétében.

Isten azonban másként tekint a helyzetre. Ő nem alattvalókat, vagy szolgákat lát bennünk,  és még csak nem is egyszerű vendégként vagyunk az ő jelenlétében. Családtagként tekint ránk, és Isten családtagjainak nem kell feszélyezve érezniük magukat mellette. Istennél otthon vagyunk, és hatalmunk van.

Hatalmunk van arra, hogy bármilyen kérdésünkkel hozzá forduljunk, legyen akármilyen elfoglalt. Hatalmunk van arra, hogy megoszthassuk vele küzdelmeinket, terheinket. Hatalmunk van arra is, hogy fogyasszunk abból, ami az övé, legyen az étel, ital vagy bármilyen földi jó. Sőt, családtagként hatalmunkban áll azt is kifejezni, ha valamiben nem értünk egyet Istennel. Hatalmunkban áll tőle segítséget kérni, és megpihenni nála.

A mindenható Isten a mi édesapánk, édesanyánk és testvérünk. Övé az egész világ. És ami az övé, az a miénk is.