Használd a kukucskálót!


"Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? 
Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta!

A családi ház és a panellakás számtalan alapvető és egyértelmű dologban különbözik egymástól. Míg az előbbinél a "magánterület" kaputól kerítésig tart, és az udvar pufferzónaként terjeszkedik az intimszféra és a határvonalak között, addig az utóbbinál a bejárati ajtó az egyetlen, ami a "közös tér" és a "személyes tér" között áll. Másrészről kertes háznál, ha a vendég kicsit rámenősebb, előfordulhat, hogy csengetés nélkül lép be a kiskapun, és már a bejárati ajtónál kopogtat (rosszabb esetben be is nyit azon, ahogy ezt saját tapasztalatból tanúsíthatom). Ugyanez panellakásnál nehézkesebb, hiszen a kaputelefon, ideális esetben csak azt engedi be, akit a lakó érdemesnek talál rá.

A legutóbbi költözésünk után hamar meg kellett szoknunk a két lakhatás közti különbségeket és az ebből fakadó furcsaságokat, mivel falusi kertes házból városi panellakásba helyeztük át a család főhadiszállását. A megváltozott élethelyzet pedig megváltozott eszközöket követel: meg kellett szokni a kapucsengőt, a lépcsőt, a postaládát, a faliújságot a bejárat mellett... Egy eszköz gyakorlati hasznára viszont egész sokáig nem sikerült fényt derítenünk: a kukucskálóéra.

Persze, pontosan tudjuk, hogy mire való a kukucskáló. A probléma inkább az, hogy nem igazán használjuk. Ha valaki valami okból mégsem a kaputelefonon csenget, hanem az ajtónál, ahelyett, hogy kinéznénk a kukucskálón, (és ez éppúgy igaz a feleségemre, mint rám) egyszerűen csak kinyitjuk az ajtót, és nyitott ajtónál kérdezzük meg, mi járatban van nálunk. Mindegy, hogy a szomszéd, a postás, vagy valaki, aki véletlenül rossz lakás előtt állt meg, mi ajtót nyitunk bárkinek. Ez pedig nyilvánvaló okokból nem ideális. A kukucskáló okkal került az ajtóra: azért, mert nem mindenkit szabad beengedni a lakásba. 

Jézus azt mondja: "Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." (A jelenések könyve 3:20) Isten Kainnak pedig ezt: "a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik." (Mózes első könyve 4:7) A két látogató közül melyiket engeded be, és melyiket kéred meg, még a zárt ajtón túlról, hogy legyen szíves és távozzon?

Miután kinyitottad az ajtót, nincs az a vendég, aki kint is marad. Mielőtt lenyomnád a kilincset, használd a kukucskálót!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet