Jézus kopogtat
"Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.”
A múltkor látogatóba mentünk barátainkhoz, és mialatt náluk voltunk, valaki felcsengetett a lakásba. Lévén, hogy nem otthon voltam, ügyet sem vetettem a csengetésre, folytattam, amit éppen csináltam. Egy pár perc után azért furcsállni kezdtem, hogy senki más sem ugrott fel, hogy ajtót nyisson. Megkérdeztem a barátomat, hogy miért nem nyitotta ki az ajtót. Ő meglepetten rám nézett: “Nem is hallottam, hogy csengettek!” mondta.
Jézusnak szokása volt, amiért többször bajba is került, hogy olyan embereknél vacsorázott, akik a társadalmi megítélés szerint nem voltak méltóak rá. Tehát olyanokkal, mint Te, vagy én. Sokan el se tudták képzelni, hogy ezt miért teszi, de ő újra és újra olyanokhoz hívatta meg magát, akik a szociális perifériára szorultak: vámszedők, bűnösök, rossz hírű emberek. Mégis, ő kinézte a fügefa ágai közt leskelődő Zákeust, a vámszedők asztalánál ülő Lévit, vagy a kétes megítélésű munkából élő Máriát, és egy asztalhoz ült velük vacsorázni.
Nem tudom, hogy Te hogy vagy vele, de én is szívesen vacsoráznék Jézussal. Valójában ígéretet is kaptam rá, hogy leülhetek, éppúgy, mint Te is, csupán két dolognak kell eleget tennünk:
1. Halld meg a hangját — Jézus fent olvasható üzenetét nagyon jól ismerjük. Olyan sokan vannak, akik még nem nyitották meg a szívük ajtaját Jézusnak. Még talán festményt is láttunk erről a helyzetről, de egy dolgot nem veszünk figyelembe: Jézus ezt egy gyülekezetnek üzeni. Olyan embereknek, akik látszólag már befogadták Őt, Ő mégis az ajtónál nyomja a csengőt, mert a bent lakók (Te és én) nem veszünk tudomást a kaputelefonról. Az első lépés tehát az, — függetlenül attól, hogy kereszténynek vallod-e magad — hogy meg kell hallanod a kopogó Jézus hangját. Lehet, hogy nem veszel tudomást mindazokról, amiket a megváltó kimondottan neked üzen a Szentíráson, vagy a környezetedben élőkön keresztül. Hát nyisd ki jobban a füled!
2. Nyisd ki az ajtót — Nem elég meghallani! A kapuhoz csak akkor nem megyek le beengedni a csengetőt, ha úgy gondolom, hogy az utcában lakó gyerekek szórakoznak, vagy ha nem akarom, hogy a kapuban álló tudja, hogy itthon vagyok. (Esetleg akkor, ha még pizsamában ér a csengetés.) A hit következménye a cselekedet. Nem feltétele, nem mércéje, hanem következménye. Ha hallom, hogy Jézus az ajtó előtt áll, de nem nyitom ki az ajtót, az annyi, mintha azt gondolnám, ez nem is nekem szól. Csakhogy a szívedben egyedül Te nyithatsz ajtót. Ha nem nyitod ki, az annyit jelent, hogy úgy gondolod, téves ajtón kopogtat. Vagy talán azt akarod tettetni, hogy nem vagy otthon?
Életed legjobb vacsoravendége egy ajtónyitásra áll tőled. Halld meg a hangját és engedd be még ma! Ne aggódj, nem zavarja a rendetlenség és a desszertet is Ő hozta!
