Velünk az Isten!
„Íme, a szűz fogan
méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd - ami azt jelenti: Velünk az
Isten."
Így az év végéhez közeledve
igyekszem az életem minden területén összegezni. Talán ez az egyetlen - a születésnapok mellett – szakasza az évnek,
amikor elgondolkodunk azon, hogy mit, hogyan, mikor és mennyire sikeresen
végeztünk. De, ilyenkor vetünk számot arról is, hogy milyen lehetőségeket
szalasztottunk el, milyen ajánlatokat utasítottunk el vagy épp milyen területen
vallottunk kudarcot.
Én azt hiszem nem csak sikerekkel, de kudarcokkal is jócskán teletűzdelt évet hagyok magam mögött és milyenek vagyunk mi emberek, a kudarcokat valahogy mindig erőteljesebbnek éljük meg. Így vagyok ezzel én is.
Év elején rengeteget terveztem, lényegében megterveztem
mindent. Milyen rendszer szerint fogok dolgozni, mennyi időt szeretnék a
munkámra fordítani, milyen ütemben szeretnék haladni bizonyos céljaim elérése
érdekében. Mindent elterveztem, megterveztem és elkezdődött az év. Jöttek a
dolgos napok, amikor nagyon egyszerűen fogalmazva (elnézést a kifejezésért )-
meghalni sem volt energiám. A munkák, a teendők csak úgy szakadtak a nyakamba.
De, ha épp nem volt semmi feladat, akkor azon kezdtem el aggódni, hogy mit
felejtettem el vagy mi az, amire több időt kellett volna szánnom. Ha mégsem
ezen rágódok, akkor azon kezdek el aggódni, hogy tényleg ez az én utam, vajon
jó helyen vagyok. Na de haladjunk is
tovább. Itt a nyár. Rengeteg program, táborozások, plusz munka, teljes lángon
égés. Beköszöntött az ősz, újra iskola, bár már a másik oldalon állok. Ettől
függetlenül a minden napi készülődés az órákra, a napi rutin, korai kelés,
fáradt napok, késői pihenés. Tehát az is eltelt. Jött a tél, nem egy tipikus
tél, hiszen hideg alig-alig volt/van. Az év vége viszont nem a tél
milyenségétől függ. Az is érkezik. Eltelt egy év. Ahogy írom ezeket a sorokat, feltűnt egy végtelenül szomorú dolog.
Mindenről írtam, mindent terveztem, mindent számba vettem, egy valamit kivéve…
Ismerős helyzet? Az életünk olyan gyors léptekkel rohan,
vagy már néha nem is a rohan szót használnám, hanem inkább suhan, hogy észre
sem vesszük, hogy a „Velünk az Isten!”-t figyelembe sem vesszük. Persze lehet, hogy még év elején tervben van
az is, hogy minden nap tudatosan szánjunk időt az Istennel való kapcsolatunkra
és olvassuk a Bibliát, tanulmányozzunk igei szakaszokat, elmélkedjünk, de
őszintén, mennyi valósul meg ebből egy ilyen suhanó év alatt?
Nem szoktam újévkor fogadalmat tenni. Valahogy sosem éreztem
jelentőségét és fontosságát sem. Azonban most úgy érzem kivételt kell tennem.
Ez a bibliavers egy akkora ajándékot tartogat, amelyet akkor értünk meg igazán,
ha kibontjuk.
A Karácsony ne csak a tárgyi ajándékokról szóljon. Szóljon
Jézus Krisztusról.
A „Velünk az Isten!”-ről! Bontsuk ki ezt a nagyszerű
ajándékot is, hogy az életünk egy olyan
csodával gazdagodjon, amely valóban
értékes, pénzen nem megvehető, nem átruházható és értékét tekintve
felbecsülhetetlen.
Tudatosan építsük be ezt a gondolatot az elménkbe, a szívünkbe és az
életünkbe! Isten mindig jelen van, itt van és cselekszik. Rengetegszer
megtapasztaltam már. De, elképzelni sem tudom, hogy milyen tapasztalatokat élhetek
át akkor, ha még többször, meg többet és még tudatosabban megélem azt a
nagyszerű ajándékot, hogy „Velünk az Isten!”.
Szívből kívánom mindenkinek, hogy megtapasztalja ennek az ajándéknak a nagyságát és legyen most
más az Új Év, mint eddig. Remélem mindannyian, akik elhatározzuk, mélyen a
szívünkben, valóban megfogjuk érezni, hogy Isten nem csak egyszer volt itt a
Földön, hanem azóta is minden egyes nap velünk van!
„És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Áldott napot!