Bátorító ígéret
„Ne félj, mert én veled vagyok;
ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom
jobbjával támogatlak.”
Ézsaiás 41:10-11
„Ne félj! Legyél bátor!” – mondjuk sokszor, mint
tapasztalt szülők a bátorító szavakat gyermekünknek. Persze azért néha mi is
félünk. A jövőtől, az ismeretlentől, a kihívásoktól…
Valószínűleg neked is megvannak a magad félelmeid. Ezek
lehetnek belülről fakadó, vagy kívülről támadó érzések. Egy-egy régi kudarc,
bukás könnyen elveszi a kedvünket az újbóli próbálkozásoktól. Megsebzett
önbecsülésünk, eltorzult énképünk, belső bizonytalanságaink, alkalmatlanságunk
érzése… mind olyan terhek, melyek folyamatosan nyomaszthatják lelkünket.
A külső támadások sem mindig könnyen peregnek le rólunk.
Bántó kritikák, alaptalan vádaskodások, létbizonytalanságot okozó
életkörülmények szorongáshoz, belső feszültséghez vezetnek. Félünk.
A jó hír az, hogy Isten ismeri ezeket a félelmeket.
Tudta annak idején azt is, hogy Ádám és Éva, nem azért bújt el a bokrok mögé,
mert mezítelenek voltak, hanem mert féltek. Féltek attól az Istentől, akivel
korábban mély, őszinte beszélgetéseket folytattak. A kapcsolat megtört, mert
valakinek a szavára jobban figyeltek. Több hitelt adtak a Csábító hangjának,
mint Isten figyelmeztetésének.
Bármilyen hétköznapi félelmeink is vannak, a probléma
gyökere itt van. Megtört kapcsolatok (Isten-ember; ember-ember; ember-teremtett
világ), eltávolodás, menekülés. János az írja levelében, hogy a szeretet kiűzi
a félelmet. A szeretetben nincs félelem.
Istennel az emberekből eltűnt a félelem. Istennel a
félénk és dadogó Mózes kiállt a Fáraó elé egy rabszolga nép érdekében. Istennel
a „pehelysúlyú” Dávid szembeszállt az ólomsúlyú Góliáttal. Istennel az emberek
elindultak az ismeretlenbe, bementek a tüzes kemencébe, győzetek a többszörös
túlerővel szemben, szembenéztek a halállal.
Isten több száz alkalommal leírta a Bibliában, hogy „NE
FÉLJ”! Nem véletlenül. A vele való igazi szeretetkapcsolatban (hit)
biztonságban érezhetjük magunkat. Ezt a békességet egyszer egy kis versben így
fogalmaztam meg:
Béke
nem
zavar a zaj
nem
rémít a csend
nincsen kint, csak bent
nincsen lent, csak fent
szélcsend
megszűntek a harcok
ragyognak az arcok
nem
látod a bajt
mert
karjaiban tart
