Választhatsz
Egy gyermek
még a születéséről sem dönthet. Ideális esetben tervezett, vágyott utódként jön
a világra, akiért a szülei teljes felelősséget vállalnak. Nagyon hamar képes kifejezni,
hogy valamire szüksége van. Sír. Sír, ha éhes, ha szomjas, ha fáj a hasa, ha
ölelésre vágyik, ha megijedt az ablak alatt elszáguldó mentő szirénájától, ha
kint fúj a szél, ha jön a foga, ha hideg vagy melegfront érkezik, ha rosszat
álmodott, de még azzal kapcsolatban sem hozhat döntést, hogy a pandás vagy a halacskás
body kerüljön rá aznap reggel.
Először
gyakorlatilag mindenben a szülők döntenek helyette, és fokozatosan, lépésről
lépésre kaphat egyre több felelősséget, választhat, hibázhat, tanulhat. Idővel
dönthet arról, hogy kismotorral, futóbiciklivel vagy gyalog menjenek a
játszótérre. Kiválaszthatja, kivel szeretne barátkozni? Milyen különórára van
kedve járni, esetleg melyik hangszeren akar megtanulni játszani? Melyik
középiskolába adja be a jelentkezését? Érettségi, egyetem, mi is érdekli
valójában? És szép lassan leválik a szüleiről, akiknek – ideális esetben – bármikor
kikérheti majd a véleményét, tanácsát, de a döntést egyedül neki kell
meghoznia.
Isten is
szeretne velünk egy élő, folyamatosan fejlődő kapcsolatban lenni. Szeretne a
kívánságteljesítő automata képéből igazi társsá nőni az életünkben. Néhány
hónapja hallgattam egy podcastot, amiben a házigazda teológus a következő
példát hozta fel: tegyük fel, hogy szükséged van egy asztalra, és te imádkozol
azért, hogy Isten rendelje ki ezt neked. Ő pedig sokszor nem egy kész bútort,
hanem egy darab fát ad, hogy te készítsd el magadnak belőle az asztalt.
Isten enged
dönteni, ezért adta az életét, hogy legyen választási lehetőségünk, és ne a
halál legyen az egyetlen alternatíva. Sokszor nem a végletes jó és rossz között
kell választanunk, hanem sok-sok jó lehetőség közül, amiket Ő kínál fel nekünk.
Nem akarja helyettünk leélni az életünket, nem akarja elvenni a
személyiségünket és robottá degradálni minket, hanem értelmes beszélgetésekre vágyik,
igen, vitákra is, ha úgy adódik, együtt élt, vibráló életre.
Életre,
amiben Ő mindig velünk lesz, tanácsol, segít, utat mutat. De a döntés a mi kezünkben
van.
