Egy árnyalatnyi különbség

„Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.” 

Példabeszédek könyve 8:13 (Károli ford.)

Megelégedetten nézed a képernyőt, mert végre megtaláltad. Ez a Te igéd! Végre megteheted, hogy ne a legjobb szívvel gondolj a szomszédra, a kollégádra, az egyik nem kívánatos rokonra, és néha még a hozzád legközelebb állókra is. Igen, szabadkezet kaptál, és érezhetsz úgy, ahogy éppen „jól” esik, ahogy „jónak” látod, ahogy az a legkönnyebben jön, mikor a történések szenvedő alanya, természetesen a Másik miatt, Te vagy.

Utálhatsz, gyűlölhetsz, hiszen Isten most megszentelte számodra ezt a magatartást. És akár még ártatlanul fel is emelheted a kezed, hogy te ezt nem akarod, de az Úrnak félelme ezt követeli meg. Vagy mégsem?
Lehet, hogy nem ezt kéri Isten. Lehet, hogy ezt sosem kéri, sőt, megtiltja. Lehet, hogy itt valami másról van szó. Arról, hogy válaszd el egymástól az embert és annak cselekedetét, és érezz bátran kétféleképpen!

Szeress és gyűlölj egyszerre, csak az érzés tárgyát ne keverd össze soha. Gyűlölj! Gyűlöld azt, ahogy az emberek egymásnak nem őrizői, hanem farkasai lettek. Gyűlöld azt, ahogy a szülők elhanyagolják gyermekeiket, mert mindig van valami fontosabb. Gyűlöld azt, hogy „jaj, az út lélektől lélekig”, hogy nem értjük egymás nyelvét, pedig ugyanaz a hazánk, hogy nincs barátság, nincs szerelem, csak az állandó magányos távolság. Gyűlöld az ítélkezést, amikor mindenki más jobban tudja, kinek, hogyan, és mit kellett volna lépnie, és pálcák törnek fejek felett a pillanat törtrészében, és nincs esély az érem másik oldalára. Gyűlöld, hogy egymás urai vagyunk ezen a földön, és elvesszük a másiktól, ami nem a miénk, vagyont, társat, életet.

Gyűlöld a bűnt, de tanuld meg szeretni a Bűnöst! Tanuld meg szeretni azt, aki elesett, és ismerd be, hogy te sem vagy tökéletes. Tanuld meg szeretni azt, aki hibázott, aki neked, benned tett kárt, és engedj el neki! Bocsáss meg, és fordulj el te is a gonosz úttól, ne a Másiktól várd mindig az első lépést, hogy „majd Ő hagyja előbb abba, és én sem ütök már azután...” Tanuld meg az Embert nézni, az egyedit és megismételhetetlent! Az Egyént, akiért Isten Fia a végsőkig elment, ahogy Érted is. Ne gyűlöld azt, aki Istennek annyira sokat jelent, hanem kérd, hogy lehess Társ, Őriző, kérd, hogy szerethesd őt a gyűlölet helyett!