A tökéletlenség öröme
"Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek valami finomat, igyatok valami jót, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunk szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való örvendezés a ti menedéketek!"
A város falai elkészültek, a nép hazatért része végre elfoglalhatja az otthonait. Béke és biztonság vár a hazaköltözőkre, és az összegyűlt nép illendő módon ünnepel. Ezsdrás előveszi a rég elfeledett tekercseket, és olvasni kezd. A várt hatás nem marad el. Az ünneplő tömegben egyre-másra sírás hangja hallatszik. A tekercsek bűnről beszélnek, a nép pedig magára ismer. Isten törvénye feledésbe merült, és már csak a nemzeti érzelem köti össze azokat, akik egykor Isten népe voltak. Minden mondattal tovább süllyed a hangulat, mígnem az egész nép jajveszékelve kiáltozik. Méltatlanokká váltak.
Ezsdrás tudta, hogy ez lesz. Azon kevesek közé tartozott, akik pontosan látták a kontrasztot a valóság és az ideális állapot között. Kegyetlenség, uzsora kamat, rosszindulat, pletyka, rágalmazás... Ki tudja, a jelenlévők közül kit, melyik pont szúrta szíven, de mindenki megtalálta a róla szóló üzenetet. "Akinek nem inge, ne vegye magára" szoktuk mondani, de nem árt mindenkinek felpróbálni. Az ingek felpróbálása viszont azzal a veszéllyel jár, hogy találunk köztük olyant, amit mintha ránk öntöttek volna.
A törvény ismerete ezt vonja magával. A törvény tükrében ismerjük fel a saját bűnösségünket, csak a szabályszerűségeket látva ismerjük fel, hogy életünk hol megy szembe a természetessel. És míg a polgári törvényeknek könnyű eleget tenni, az isteni törvények rá kell ébresszenek bennünket is, hogy lehetetlen teljesen betölteni azokat. Nincs tökéletes ember, és nem is lesz soha az Isten törvényének fényében. Mind elmaradunk az ideálistól, mindegy, milyen jónak látjuk, vagy gondoljuk magunkat.
Ezsdrás érti a helyzetet. Tudja, hogy miért sír a nép, és látja az őszinte bűnbánatot a szemükben, ám furcsamód a reakciója nem erősíti a nép szomorúságát: Egyetek, igyatok, adjatok a szegénynek is, "ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való örvendezés a ti menedéketek!" A törvény nem csak a bűnnel szembesít bennünket, hanem a kegyelem lehetősének feloldozását is magában hordozza.
Ezsdrás üzenete váratlan még ma, sokezer évvel később is: Örülj, mert soha nem leszel tökéles! Ünnepelj, mert nem is kell az légy! Ami volt, elmúlt, Isten kegyelme viszont örökké tart. Van ok az örömre!
