Van-e olyan Isten?
Van-e olyan Isten, mint te, aki
megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja
meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, minden vétkünket a tenger mélyére dobja!
Még keresztényként is nehéz megérteni azt, amiről a mai reggeli dicséretünk alapigéjében Mikeás próféta ír. Hozzá vagyunk szokva, hogy a bűnök következménye a büntetés és a Bibliából is előszeretettel idézzük az ehhez kapcsolódó, különféle igeverseket. "A bűn zsoldja a halál" közkedvelt szakasz, ám gyakran elfelejtjük, hogy Pál folytatta a mondatot.
Mikeás a lényegre tapintott. A mi Istenünk, akiben keresztényekként is teljes szívvel hiszünk, nem a bosszúállás Istene. Ő nem az áldozatokban leli kedvét és abban, ha büntetést mérhet ki a bűnösre. Ma már talán nem furcsa ez annyira, mint volt évezredekkel ezelőtt, amikor a sokféle vallás sokféle istenségének a java pont ellenkezőleg, inkább a büntetés, a bosszúállás, a háború és a gyötrelem eszközeit szerette használni a közfelfogás szerint. Mikeás látja a különbséget: Isten (a mi istenünk) nem leli kedvét a büntetésben, sokkal inkább a kegyelem az ő módszere.
A Biblia ebben a kérdésben egyet ért: Isten a kegyelem istene. A fent idézett páli szakasz is folytatódik:
"Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Rómabeliekhez írt levél 6. fejezet 23. vers)
Ez a második rész és Mikeás üzenete azonban gyakran feledésbe merül. Isten jobban szeret téged, mintsem hogy örökre megtartsa haragját. Kegyelmet akar adni neked – és nem csak akar, hanem fiában már meg is adta azt. Ez a felszabadító, ámde gyakran elfeledett valóság.