A szent város dicsősége
„És a
városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az
Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.”
Jelenések
könyve 21. fejezet 23. vers
Bár a Biblia majd minden oldala egy-egy meghívás az örökkévalóságba, a mennyországba,
mégis, ha mint konkrét helyről szeretnénk megtudni többet, nagyon kevés információt
találunk.
Bizony csupán szimbolikus leírásokra vagyunk utalva azzal kapcsolatban,
hogy mi hogyan fog kinézni; „minden csupa arany”, „drágakő alapok”, „üvegtenger”,
„egy Krisztus trónjától fakadó folyó”, stb.
Aztán ott van az a Krisztusra vonatkozó Bibliavers, melyet az Új földdel
kapcsolatban is idézni szoktunk: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és
embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.”
(1Kor.2:9)
S hogy miért van ez így, miért nincs pontos leírás a kezünkben a
mennyről? Egy lelkipásztor egyszer így magyarázta:
„Az embereknek sok kérdése van az örök élettel kapcsolatban, melyekre a
Szentírásból csak részben kapunk választ. S ennek okát egy példával
illusztrálnám:
Képzeljünk el egy olyan ebédhez megterített asztalt, ahol a menü; spenót
és utána desszertként csokoládétorta. A legtöbb gyermeknek végtelenül nehéz lenne
megenni a spenótot, ha közben állandóan a tortával szemezhet.
Így van ez velünk is, ha Isten mindent elmondott volna nekünk arról, ami
ezután következik, azt hiszem, nehéz lenne megbirkóznunk itt lenn a spenóttal.”
Emellett, számomra nem is annyira az a lényeg, hogy milyen színű virágok,
milyen állatok, hogy kőből, fából, vagy téglából készült házak lesznek-e ott.
Az igazán fontos és nagyszerű, hogy maga az Isten lesz velünk, hogy végre
megszoríthatjuk Jézus kezét, átölelhetjük Őt és fülébe súghatjuk:
Köszönöm, hogy itt lehetek Veled!
