Isten örök szeretete
"Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért."
Hogyan tudjuk megérteni az Isten irántunk való szeretetét? Talán annyi esélyünk van rá, mint megragadni az örökkévalóságot. Mark Finley, a híres evangélizátor mondott egyszer egy történetet az örökkévalóságról:
"Képzeld el, hogy egy madár minden ezer esztendőben egyszer elrepül az óceán partjára. Ahogy odaér, a csőrébe vesz egy kis vizet és elszáll. Nos, amikor a madár munkája miatt kiszárad az óceán, akkor telik el az örökkévalóság első másodperce." A mai napig magával ragad engem ez a történet. Rendkívüli, ahogyan megragadja az idő múlandóságát, ahogyan érthetővé teszi a felfoghatatlant. A Biblia hasonló módon jár el, amikor a mi szeretetünket állítja szembe az Isten szeretetével. Azt, ahogyan mi képesek vagyunk szeretni Őt, és ahogyan Ő szeret minket. A Szentírás lapjain több esetben is találhatunk ilyen összehasonlítást:
Az anya és a gyermek
Az emberek gondolkodásában a szülői, de leginkább az anyai szeretet példaértékű, ha a szeretetről van szó. Nem véletlen az, hogy anyák napját ünneplünk, nagyon sokat köszönhetünk nekik. Tőlük kaptuk talán a legodaadóbb szeretetet, a legtöbb elfogadást. Az Ige mégis, amikor Isten szeretetéről beszél a következőt mondja: "Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem." (Ézsaiás 49,15) Vagyis Isten az, Aki jobban szeret bennünket, mint az édesanyánk.
A férj és a feleség
A szeretet másik legszebb példája a házasság. Két ember örök hűséget esküszik egymásnak csupán azért, mert szerelmesek lettek egymásba. Amikor a Biblia leírja nekünk ezt a folyamatot arról beszél, hogy a választottunk mindenkinél fontosabb lesz a számunkra. Fontosabb, mint a barátaink, mint az addigi családunk, mint a szüleink. Pál apostol azonban ezt mondja erről: "Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom." (Efézus 5,32) Vagyis Isten fia lemondott mindenről érettünk, mert Ő a vőlegény és mi, mint egyház, az Ő menyasszonya vagyunk. Csak próbáljuk felmérni egy kicsit ezt a mindent!
- Lemondott az örökkévalóság országáról a mi földi világunkért.
- Lemondott az Isten formájában való létről, hogy emberi életet éljen.
- Lemondott a mennyei lények társaságáról, a miénkért cserébe.
- Lemondott a teljes biztonságáról, az egészségről, az égi tökéletességről, hogy itt veszélybe kerüljön, hogy betegségeket hordozzon, hogy megismerje milyen küzdeni a kísértésekkel.
- Lemondott az életéről, hogy meghaljon értünk azzal a halállal, amit mi érdemeltünk volna.
Ráadásul amíg a házasságban benne van a viszont szeretet csodája, addig az Úrral való házasságunkban mi emberek sokszor csalárdnak, hűtlennek bizonyulunk, miközben Ő mindvégig hűséges marad.
Sorolhatnánk még a példákat, a legnagyobb adósságot elengedő hitelező és az adós; a tékozló fiát visszaváró édesapa, az ellenségéért életét adó barát... De most nagyszombat van, húsvét ünnepe és a keresztre emlékszik az egész világ. Ezen az ünnepen emlékezzünk hát arra, hogy az igazi szeretet az, ahogyan Ő szeret minket. Ne azért, hogy ezzel leértékeljük a mi Iránta való szeretetünket, hanem azért, hogy az Övéből merítve, abból tanulva tanuljunk mi is jól szeretni.
