Az élet olyan, mint a férfinátha
Aki valaha is szenvedett már benne, az tudhatja, hogy a férfinátha az egyik legszörnyűbb betegség a világon. Egyik percről a másikra hirtelen ágynak esik az ember, felszökik a láza, az egész testét fájdalom járja át, és még sorolhatnám. Az egész talán napokig vagy egy hétig is eltarthat, de olyan érzés, mintha soha nem térne vissza többé az erőnk, egészségünk.
A viccet félretéve, biztosan mindannyiunk átesett már hasonló betegségen, ami valójában nem volt különösebben veszélyes, és tudtuk, hogy néhány nap, maximum 1-2 hét múlva már kutya bajunk nem lesz, de az ágyban gyengélkedve, két lázálom között nehéz volt elhinnünk, hogy nem rég még jól voltunk, és ez hamarosan ismét így lesz.
Ilyen helyzetekben segít a perspektívaváltás, vagyis az, hogyha más szemmel nézünk a betegségünkre. Megpróbálunk magunkra egy kicsit kívülről tekinteni, és belekapaszkodni abba a gondolatba, hányszor épültünk már fel hasonló betegségből gond nélkül, és hányszor láttunk másokat is meggyógyulni. Ezek az élmények néhány nappal később gyorsan a feledésbe merülnek, és ha fel is idézzük az esetet, könnyedén, akár nevetve gondolunk vissza rá.
Pál apostol, mondhatni, a férfináthához hasonlítja a romlott földi életet is. Rámutat arra, hogy ha hiszünk Isten ígéreteiben, és beléjük kapaszkodunk, akkor bármilyen rossz dolog is történik velünk, segíthet a perspektívaváltás. Segíthet, ha kicsit eltávolodunk a szenvedéssel teli életünk problémáitól, és látjuk azt, hogy egy békés, minden rossztól mentes örökkévalóság viszonylatában mostani életünk csak pillanatnyi, könnyű szenvedés. És bár most hol könnyebb, hol nehezebb az életünk, és beszűkült látásunkkal csak az előttünk álló fájdalmakat látjuk, a világ, amelyet Isten teremtett, és fenntart számunkra, sokkal több és jobb ennél.
Álljunk meg hát ma egy kicsit, és irányítsuk figyelmünket életünk férfináthájától arra a szabadulásra, amelyet Istenünk tökéletes, örökké tartó világa jelent majd nekünk!
