Megszabadulva
Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!
Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? – teszik fel a kérdést milliók nap mint nap, akik valamilyen testi, lelki, érzelmi szükséget szenvednek az életben. Sőt, mindannyian voltunk már olyan súlyosabb helyzetben, amikor arra gondoltunk, ennek nem kellene így lennie, és kell, hogy legyen valamilyen szabadulás.
Pál apostol is számtalanszor élt át hasonlót, és tette fel magának ezt a kérdést. Kérdésére azonban hamar választ is talált, hiszen eszébe jutott Jézus Krisztus élete és halála; a földre jött, emberré vált Isten áldozata, aki magára vette minden ember minden szenvedését.
És bár a végső szabadulás még várat magára, Jézus–élete gyakran aprónak tűnő tetteivel–bemutatta, mennyire fontos neki a mi szabadulásunk. Nemzetiségtől, vallástól, nemtől, kortól függetlenül segített apró kis nehézségeken, és oldott meg életveszélyes kríziseket. Nevezhetjük ezeket betegségnek, átoknak, bűnnek, transzgenerációs traumának, stb, Jézus kész volt közbelépni.
És ha ő megtette mindezt, miért ne tehetnénk meg mi is? Miért ne járhatnánk nyitott szemmel és füllel a világban, keresve a lehetőséget, hol enyhíthetünk valaki más szenvedésén, vagy könnyíthetjük meg kicsit az életét, hogy könnyebb legyen viselnie ezt a halálra ítélt, nyomorult testet.
Ezt az tudja megtenni igazán, aki saját bőrén tapasztalta Jézus szabadítását. Csak az tudja igazán továbbadni, aki maga is érezte a megváltást. Mindez akkor működik igazán, ha felismerjük, hogy nem kétféle ember van–a segítő és a rászoruló–, hanem mindnyájan kegyelemre szoruló emberek vagyunk, akik egymásra és Jézus Krisztusra vagyunk utalva.
Nyissuk hát meg a szívünket, és találjuk meg ma is, hol mutathatjuk be és gyakorolhatjuk Krisztus szabadítását, amit mi is annyiszor átéltünk és megtapasztaltunk már!
