GPS Istentől
Érdekes, hogy kevés dologra emlékszem élénken a
gyerekkoromból, de ami mélyen bennem van, az szinte mindegyik kötődik a
nagyszüleimhez. Egy alkalommal, amikor náluk voltam a nyári szünet alatt, el
mentünk a helyi piacra. Emlékszem, hogy nagypapám mögött ültem a biciklin és nagyon
szorítottam őt, hogy le ne essek mögüle. A piacon nagyon figyeltünk egymásra,
szorosan ott voltam mellettük, nagymamám végig fogta a kezem. Egyetlen egyszer
engedte csak el a kezem, amikor valami nagyon nehéz dolgot kellett feltegyenek
a biciklire. Ez a néhány pillanat olyan mélyen belém ívódott, hogy a mai napig
emlékszem arra, ahogy minden figyelmemmel arra összpontosítok, hogy nehogy szem
elől tévesszem őket, pedig ott voltak mellettem.
Ma, amikor ezeket a sorokat írom, már nem tudok rájuk
figyelni. Hiába összpontosítok és erősen koncentrálok, már nem figyelhetem
őket. Ma mást figyelek. A nagyszüleim megtanítottak a sok lényeges dolog között
egy nagyon fontosat: figyeljek Istenre. Amikor ezt a bibliai igét olvasom,
akkor át fut az agyamon, hogy mikor kérdeztem meg utoljára az Úrtól azt, hogy
vajon jó úton járok-e? Vajon ez az út, amelyen megyek, tényleg az én utam-e?
Vajon ez az út elvezet ahhoz a célhoz, amit Ő nekem szán?
Életünk során nagyon sok utat megismerünk. Találkozhatunk kereszteződésekkel,
zsákutcákkal, egyirányú utakkal, széles sávú utakkal és föld utakkal is. Ezek
mind-mind egy szakaszt szimbolizálnak az életünkből és a kérdés az, hogy ezeken
az utakon figyelünk-e Isten GPS jelére. Az Ő útmutatása nem céltalan és nem vezet
veszélyes helyekre. Nem garantálja, hogy mindig egyenes és zökkenőmentes lesz
az utunk, azt viszont megígéri, hogy minden úton velünk lesz és megadja a
szabadulást, ha szükségünk van rá.
Bátran kérj Tőle útmutatást, kérd a mennyei GPS segítségét
és figyelj az útjelzőkre.
Áldott napot!
