A nyuszi, a kisze vagy a messiás?
Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.
Dávid király amikor leírta ezeket a gondolatokat, mindenki értetlenül állt. Mit jelentenek ezek? Mikor lyukasztották át a kezed? Mikor osztoztak meg ruháidon? Mikor vetettek sorsot köntösödön? Valóban az egész élete menekülés volt. De mégis mit jelentenek ezek a sorok? A válasz: nem tudom.
1953-ban jelent meg egy film, melynek címe: „A palást”. Arról a katonáról szól, aki megnyerte a sorsvetésben Jézus köntösét. A legenda szerint, amikor a palástra nézett, újra meg újra a megfeszítés eseményeire gondolt és végül megtért.
A Jézus élete előtt élő zsidó nép életét át meg át szőte a Messiás várása. „A Messiás jön közénk, maga az Úr és akkor ’Ó! Izrael végre szabad leszel!” írja egy zsidó költő.”
Amikor Jézus találkozik az emmausi tanítványokkal, megvizsgálja velük, hogy mit ír az ószövetség a Messiásról. Ekkor történik az igazi fordulat. De addig hiába olvasták a Messiási próféciákat, hiába jött el a „nagypéntek”; nem értették.
Pedig Ámos prófétán keresztül azt üzeni a jó Isten, hogy „semmit sem tesz, amíg meg nem jelenti…” (Ám. 3:7).
Ma van nagypéntek. Vajon eltelik úgy, hogy a nyuszika évente egyszer meghazudtolva a teremtés rendjét, újra megtojja tojásait, elégetjük a kisze bábut és rácsodálkozunk a tavasz szépségére. Vagy rádöbbenünk arra, hogy ami kétezer évvel ezelőtt nagypénteken történt, az azért volt, hogy én örökké élhessek.