Két példányban, aláírva, bélyegzővel hitelesítve
Ha a Tízparancsolat történetére gondolsz, milyen kép jelenik meg előtted legelőször? Nekem egy reneszánsz festmény, amin a felhőbe burkolózó hegytetőn Mózes két kezében tartja – esetleg a feje fölé is emeli – a jól ismert paragrafusokkal teleírt két kőtáblát. Vagy az, ahogy Isten keze éppen a márványlapokba vési a szavakat.
Lehet, hogy te is láttál már ilyen festményt, sőt, Charlton Heston jól ismert Mózes-adaptációjában is megjelenik a két kőtábla képe, rajta a törvénypontok 5-5, vagy más képeken 4-6 arányban elrendezve. Érdekes módon ezek a képek azonban nem a Bibliából, hanem sokkal inkább az azt értelmező, jóval később alkotó festőktől, művészektől származnak. Sehol nem találjuk meg a Szentírás lapjain a két kőtáblára írt szöveg pontos elrendezését, sőt!
Amikor szerződést kötünk, fontos, hogy legalább annyi, egymással teljesen megegyező szövegezésű példányban kerüljön aláírásra, amennyi a szerződő felek száma (esetleg még több is, ha szükséges az ügyvédnél, közjegyzőnél, stb. archiválni az iratot). Ez régen is így volt – régészeti leletek bizonyítják, hogy a szerződéseket, szövetségeket az ókorban is több példányban állították ki. Megalapozottan feltételezhetjük tehát, hogy a Mózesnek adott két kőtábla nem egy tízes lista néhány pontját, hanem mind a tíz-tíz parancsolatot tartalmazta példányonként. A kőtáblákon ugyanaz a szöveg, a lap elején és hátulján teleírva jelenik meg.
Mielőtt még azt mondanád, hogy ez csak szőrszálhasogatás, gondolj bele, hogy miért is olyan fontos, hogy minden szerződő félnél legyen egy aláírt példány! A cél az, hogy senki ne rágalmazhassa meg a másikat, hogy az utólag megváltoztatta a szerződés szövegét – hiszen bármikor össze lehet hasonlítani a feleknél lévő, aláírt példányokat!
Isten olyan szövetséget kötött az emberrel, amit nem csak saját kezével hitelesített, de garantálta – hiszen egy példányt mi is kaptunk belőle – hogy nem fogja megváltoztatni soha. Ez Isten örök szövetsége velünk. Két példányban, saját kezűleg hitelesítve.
