Nem vagy papírgalacsin
Hatalmad van. Az Erő veled van. Milyen érzés? Nálad a távirányító. Kezedben a kormány. Csábulsz, hogy lenyomj valakit, hogy fölé kerekedj. Bizonyítsd be, hogy hozzá képest, te milyen értékes vagy! Jobban tudod, mint ő. Írd meg neki kommentben, mondd meg neki mindenki előtt! Vagy nézd meg, mit mond Pál Jézusról: az Úrnál az abszolút hatalom – olyan erő, amivel mindent uralma alá vethetne. Bárkit galacsinná gyúrhatna és a kukába repíthetne. Bárkit lenyomhatna. Ő mégsem ezt teszi, hanem felemel.
Pál ezt egy olyan világban írta, ahol annál nagyobb valaki voltál, minél több galacsint tudtál másokból gyúrni, minél több skalp lógott az öveden. A császár döntött, a rabszolgák engedelmeskedtek, a társadalmi ranglétra pedig kőkemény hierarchia volt. Gladiátorként küzdhettél mások lenyomásán, ha a végén a hüvelykujj lefelé mutatott, véged. Nem voltál más a hatalom szemében, csak galacsin. Üdv Filippiben. Üdv a Föld nevű bolygón. Jó hely.
De Pál egy másik rendszert is megismert, ahol máshogy mennek a dolgok. Ez a másik világ körülvesz, beszüremlik, megérint. Jézus – e rendszer kitalálója – nem azért jött, hogy papírgalacsinokat gyűjtsön, hanem hogy minket maga mellé emeljen. Az igazi hatalom nem a másik leuralásáról szól, hanem a másik felemeléséről.
Te is eldöntheted, hogy egy kapcsolatban, munkahelyen vagy egy egyszerű beszélgetésben hogyan használod az Erőt – leuralsz vagy felemelsz? Jézus nem uralkodásra, hanem átalakításra használja a hatalmát: hogy a mi esendőségünkből isteni dicsőséget formáljon. Méltóságot ad, elismeri értékességedet, pótolgatatlanságodat, megismételhetetlenségedet, hasznosságodat. Ha Ő így használja az erejét, mi miért akarnánk máshogy?
