A változás szele
Ma már vitathatatlan tény, hogy a Jézus Krisztus születésével, szolgálatával, halálával és feltámadásával az egész világtörténelem megváltozott és valami új jött létre. Teljesen mindegy, hogy az emberek hisznek-e az Ő csodáiban és feltámadásában, maga a kereszténység létrejötte olyan folyamatokat indított el, amely átrajzolta az egész emberiség gondolkodásmódját. Ma azonban nem arról szeretnék beszélni, hogy mennyi mindent jelent ez társadalmi, vallási, tudománytörténeti vagy más szempontokból. Most, hogy a húsvét ünnepe közeledik, nézzük meg ezt a kérdést a mi személyes szintünkön, hogy nekünk, keresztényeknek mit jelenthet ez személy szerint.
Először is Pál apostol úgy tekint ránk, mint akikben a változás megtörtént (17. vers) Mint akik életében a régi dolgok mind elmúltak és újjá lett minden. Vagyis attól kezdve, hogy megtértünk, hogy átadtuk az életünket Jézusnak számunkra Ő és az ő elvei, tanításai lettek az elsők. Megtapasztaltuk és tapasztaljuk folyamatosan, hogy követése örömöt, boldogságot hoz az életünkbe. Megtapasztaljuk, hogy minden, még a kihívások is javunkra vannak. Vagyis hasznos a számunkra és családunk számára is.
Másodszor felhívja a figyelmünket, hogy a Krisztushoz való tartozásunk legbiztosabb jele a belső békességünk. Isten az övéit megbékéltette magával Fia által. Ők pedig ezt érzik és meg is élik. Működő hitük van. Békességük van. És mindez egy mindennapi tapasztalat a számukra. Ha nincs ilyen hitünk, ha csak a külsőségek tartják össze vallásosságunkat akkor belső békességünk sem lehet. Akkor még mindig az Istennel való kibékülésre van szükségünk.
Harmadszor Pál nagy felelőséget helyez mindazokra, akik életében az Istennel való kapcsolat működik. Mégpedig azt, hogy segítsenek másoknak is megtalálni az utat az Istennel való megbéküléshez. A valódi hit sohasem önző. Kapcsolatunk Istennel, bár személyes, de mindig mások javát is szolgálja. A békességet, a megnyugvást, az áldásokat, amik a Vele való kapcsolatunkból fakadnak, meg kell osztanunk másokkal is.
Végül látnunk kell, hogy az igazi változás mindig az egyéntől indul a közösség felé és a belső, a gondolkodás megváltozásából fakad és fokozatosan változtatja meg a külsőt. A viselkedést, az életmódot. Az igazi változás mindig működőképes és bízhatunk abban, hogy éppen ezért ragadós is. Vagyis elterjed, másokat is megfertőz. Mert vágynak rá, mert belátják, hogy nekik is szükségük van rá.
Isten áldjon minden hívő embert a békéltetés szolgálatában!
