Ha mélységbe kerülnél...

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Korinthusi első levél 1.fejezet 3.vers

Gyakran elszégyellem magam, amikor aggodalmaskodáson kapom magam. Nem azért, mert jelentéktelen dolgok miatt aggódnék, hanem azért, mert aztán eszembe jut, hogy az Úr hány olyan helyzetben segített, amikor az aggodalmaskodás elhomályosította a látásomat.

Illés története rengeteg tanulságot hordoz magában aggodalmaskodás tekintetében. Amit az ő történetéből megtanulhatunk az az, hogy bárki élhet át mélységeket és attól nem lesz valaki rossz istenhívő. Miután Jézabel halálosan megfenyegette Illést és azt mondta neki, hogy megöli (1Kir.19.), a próféta egy barlangba menekült, ahol a lelke a mélységbe zuhant. Isten meglátogatta és többször megkérdezte tőle, hogy mit csinál itt. Erre Illés kétségbeesett monológba kezdett. Talán kétségbeesésébe vagy félelmébe nem is gondolta végig, hogy a Teremtővel beszél. Az az Illés, aki megannyi csodát élt át a Szabadítóval, most magába roskadva ül lelki mélységben és nem látja a szabadulást.

Nem Illéssé az egyedüli történet a Bibliában, amely arról szól, hogy a legszebb és legerősebb tapasztalatokkal rendelkezők is elcsüggedhetnek, elbizonytalanodnak és a mélységbe kerülnek. Isten megengedi ezeket a helyzeteket, mert emberként szükségünk van az ilyen mélységekre, hogy utána még nagyobb erővel „támadjunk fel” és haladjunk előre az utunkon. Illés a mélység után erőre kapott és az Istentől kapott utasításoknak eleget téve, haladt tovább az útján.

Így tehát…nyugodj meg. Teljesen természetes, hogy istenhívőként néha a mélységben érzed magad és néha egyedül akarsz lenni. Természetes, ha nem érted, hogy miért történnek hitet próbáló dolgok veled. Isten emlékeztet az eddigi csodákra, a kegyelemre, amellyel élsz és a békére, amelyet neked szán. Ha mélységbe is kerülsz, csak arra figyelj, hogy ne engedd el Isten kezét és vedd észre a jelenlétét.

Áldott napot!