Álomotthon

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

János evangéliuma 14. fejezet 1-3. vers

Álomotthon? Az enyém valahol egy csendes türkizkék tengeröbölben, Egyik oldalon a homokos part pálmafákkal, a másik oldalon büszke, felhőket karcoló bérc. Maga a ház egyszerű, könnyűszerkezetes, körötte többféle kiskert, melléképületek, úgymint például egy kis asztalosműhely, egy istálló lovakkal, egy nagyobb kifutó a nagymacskáknak. A házban tágas előszoba étkezőasztallal, kanapéval, biliárdasztallal, egy mindenféle robotgéppel felszerelt jó nagy konyha, és fürdőszoba szaunával, sarokkáddal…

De mit érne mindez üresen, egyedül, magányosan?

Hogy milyen lesz az a hely, amit Jézus készít nekünk? Csak egy telket, egy házhelyet kapunk, ahova mi építjük fel álmaink otthonát, vagy egy kész ház lesz, netán csupán egy lakás a mennyei gigatársasházban? Nem tudom.

Viszont, ami biztos, Jézus a legtökéletesebb helyet készíti el nekünk, „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt” (1Kor.2:9). És ami mindennél fontosabb, hogy ahol Ő van, mi is ott leszünk.

Uram, nélküled egy kacsalábon forgó palota is csak sivár, ócska kalyiba. De Veled Uram még egy két sátorlapból felállított hajlék is maga a mennyei Szentély.

Uram, szeretnénk már Veled lenni! Szeretnénk átölelni és elmondani, hogy mennyire szeretünk! Uram, jöjjön el a te országod!