Nyom
Példabeszédek könyve 11:2 (Egyszerű fordítás)
Hányszor és hányszor láttunk már „bálványokat ledőlni”.
Hányszor esett meg napjainkban, hogy valakiről egész más kép lepleződött le, mint
amit addig – ezek szerint – álarcként magára öltött. Bizonyos kisebbségek ellen
szónokolt, akár meg is alázta őket, törvényt hozott ellenük, aztán hoppá… Egy megjátszott
élet, egy csúfosan megbukott színdarab.
A Biblia lapjain a Mindenható az embert önazonos, őszinte,
alázatos életre hívja, ami kész tenni, kiállni az elnyomottakért, azokért, akik
nem tudják megvédeni magukat. Olyan életre, melynek középpontjában az az Isten
áll, aki feláldozta önmagát bukott teremtményeiért. Egy olyan életre hív, ami
ezt a szeretetet teszi magáévá, és árasztja mások felé.
Eszembe jutott egy újszövetségi jegyespár, akiket
kiválasztott a Mindenható, az ő gyermekükként lett emberré a Fiú Isten. A
Magasságos szeme látta a nemrég eljegyzett fiatal lányban az asszonyt, aki
világra hozza majd a Megváltót, és olyan szeretettel neveli, tanítja, ami
biztos alapot ad felnőtt életéhez. Isten látta az egyszerű ácsmesterben az
apát, aki ismeri az Ő hangját, aki tudja, kinek mondjon igent, és mik azok az
értékek, melyeket tovább ad majd fiának.
Nézd csak meg, hogyan bánt Jézus az evangéliumokban a nőkkel!
Igen, Ő az isteni szentháromság egyik személye, és többször megvallotta, hogy a
mennyei Atya akaratát cselekszi, de ahogy mindezt tette, én hiszem, hogy abban a
Józseftől látott példa is benne volt. Nézd meg, hogyan emelte fel a gyermekeket,
és tette mércévé minden korban élő tanítványai számára! Hiszem, hogy láthatod
benne nemcsak az istenit, hanem a Máriától tapasztalt biztonságot is.
Isten „Kinyújtotta karját, megmutatta erejét: szétszórta a
büszkéket, akik magukat nagyra tartják, ledöntötte trónjukról az uralkodókat, az
alázatosakat pedig felemelte.” (Lukács 1:51-52, Mária éneke, EFO) A hatalmas
terv pedig sikerrel megvalósult.
A szelíd, bölcsen végigvitt élet nyomot hagy maga után. A
ledőlt bálvány is. De nem mindegy, milyen az a nyom.
