Az eső csodája
Nem
tudom te hogy vagy vele, de én kifejezetten örülök annak, hogy Isten nem fedi
fel előttünk sem a természet, sem a testünk működésének titkait. Miért? Mert
bűnös természetünknél fogva mi nem érnénk be a puszta ismerettel, hanem rögtön
bele is piszkálnánk és irányítani akarnánk azt. De ki mondaná meg, hogy mikor
essen, hogy mikor fújjon? Mennyi háború lenne ebből is…
Persze
próbálkozások, főleg esőcsinálásra ősidők óta vannak. Varázsigék mormolása,
esőtánc, rakéták által ezüst-jodid és más vegyületek légkörbe juttatása, vagy
manapság Kínában, Dubaiban és más Közel-keleti országban a felhőzet elektromos
töltésének drónok általi megváltoztatása. De mindez csak kísérletezés, mely nem
mindig és nem mindenhol működik, pedig egyre nagyobb szükség lenne rá.
Az
eső jelentőségét a Bibliában maga a héber nyelv is hangsúlyozza. Ugyanis az esőre
több kifejezést is találunk. A leggyakoribb a ’gesem’, ami általában záporesőt jelent, de van még a ’mátár’, amely csendes eső, vagy vízpermet
(1Móz.2:5), például a teremtéskor.
Illetve,
többször előfordul a két konkrét időszakra vonatkozó kifejezés is: „… akkor
megadom országotok esőjét ’mátár’
annak idején, a korai ’jore’, (azaz az
őszi) esőt és a késői ’málkos’ (azaz
a tavaszi) esőt, és betakarítod gabonádat…” (5Móz.11:14)
Az
eső képe, az eső csodája Isten tanítására is utal. Ahogy az égből hulló vízcseppek
élővé és termővé teszik a földet, úgy „Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon
mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a
pázsitra!” (5Móz. 32:2). Isten szava így öntözi meg szikkadt szívünket.
S
ahogy most tavasszal, az aratás előtt kérjük a késői esőt „mely aranyat ér”,
úgy még jobban imádkozzunk a Lélek késői esőjéért:
Örökkévaló
Istenünk, köszönjük, hogy Te, aki Jézus által belénk plántáltad a szeretet
magvát, nemcsak szárba szökkented, hanem gyümölcsözővé is teszed azt bennünk. Adj
esőt!
