A mi Istenünk!
A nagy találkozás pillanata ez. Mózes nem csak abban volt
különleges, ahogyan életben maradt, hanem abban is, ahogy Isten jelen volt az
életében. Mózes összekötő kábelként funkcionált Izrael népe és Isten között.
Rajta keresztül nyilvánította ki Isten az akaratát, ő volt a tolmács a
Tízparancsolat történetében és ő volt az is, akit Isten felhasznált abban a
nagy feladatban, ami visszaadta népének a szabadságot. Mózes emlékeztette a
népet arra, hogy Isten szövetségkötése nem csak az atyákra korlátozódott, hanem
rájuk is, akik megmenekültek és életben voltak. Emlékeztette a népet arra, hogy
Isten nem csak vele beszélt a csipkebokornál, hanem a néphez is beszélt, akkor
amikor megszabadultak Egyiptomból és a
pusztában állomásoztak. Ott Isten
mennydörgés, villámlás és sűrű felhő közepette szólt a néphez, akik a
Sínai-hegy lábánál álltak. Mózes kapcsolta össze Istent és a népet, mert a nép
félt az Úrtól. Isten egy ilyen szituációban mondta el Izraelnek, hogy Ő az az Isten,
aki kihozta őket Egyiptom földjéről. Ő az az Úr, aki nem hasonlítható semmilyen
más istenséghez. Ebben a nagy találkozásban benne volt az emberiség múltja,
jelene és jövője.
Istennek fontos volt a teremtés óta, hogy az ember tudjon Róla,
ismerje Őt és bízzon benne. Fontos számára, hogy teljes bizonyossággal legyünk
afelől, hogy életünket a tenyerén hordozza és ahogy a Bibliában Habakuk próféta
könyvében is olvashatjuk „ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan
bekövetkezik, nem marad el.” (Hab.2:3) Végül pedig szíve egyetlen vágya, hogy a
jövőnket érintő kérdésekben bátran forduljunk Hozzá. Ismerjük meg Őt
személyesen és tudjunk bízni oly’ annyira Benne, hogy életünk nehéz kérdéseit
bátran felmerjük vállalni.
„Én, az Úr vagyok a te Istened!” – tehát bátran mehetünk Hozzá,
bízhatunk Benne és tanácsot kérhetünk Tőle.
Áldott napot!
