Vonzás
Gyerekkoromban nagyon szerettem mágnesekkel játszani. Szórakoztató volt látni, ahogyan ezek a kis tárgyak valamilyen rejtélyes belső erővel vonzzák, illetve taszítják egymást, attól függően, hogy hogyan forgatod őket.
Bár soha nem foglalkoztam mélyrehatóan a tudománynak ennek az ágával, annyit megtanultam, hogy minden mágnesnek két különböző oldala (pólusa) van, és két mágnes esetében csak akkor jön létre vonzás, ha az ellentétes pólusukat fordítod egymás felé. Ha azonos oldalak találkoznak, taszítani kezdik egymást addig a pontig, amíg már egyáltalán nincsenek hatással egymásra.
Jakab apostol leírása szerint minden ember olyan, mint két, egymást taszító mágnes közé helyezett harmadik mágnes. Ha az ördög felé fordulunk, azzal az ő vonzásába kerülünk, Istentől pedig eltávolodunk. Az apostol azonban mégis a folyamat másik felét emeli ki.
Ha hátat fordítunk a gonosznak, jó messzire taszítjuk azt magunktól, és bekerülünk Isten vonzáskörébe. Ez a vonzás pedig – a mágnesek működéséhez hasonlóan – kölcsönös. De nem csak kölcsönös, hanem olyan erős is, hogy semmi nem választhat el minket az ő szeretetétől (ld. Róma 8,38-39). Az egyetlen dolgunk csak az, hogy ne tévesszük őt szem elől.
